Amikor a zöldségalapú egészség aszketikus bajnokai azt akarják elhitetni velünk, hogy a boldog élet kulcsa a boldog bélflóra, hogy az önkiteljesítés útja a bélcsatornán át vezet, az ember valójában a zsigerekben legelő baktériumnyáj pásztora, amit pontos időbeosztás alapján úgy kell etetni, mint hajdanán a tamagocsikat, akkor nem árt újra felidézni, hogy hogyan és miért lett a társadalmak szerveződésének, a civilizáció kialakulásának egyik alapköve az alkoholfogyasztás.
A fejlett világ egyik legaggasztóbb jelensége a fiatalok körében megnövekedett rossz közérzet, magányosság, depresszió, önkárosítás. A legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy ez két, a gyermekkort mélyrehatóan átalakító jelenség következménye. Az egyik a szülői óvatosság: a gyerekeket próbálják minden lehetséges veszélytől megóvni, ami gyakorlatilag szobafogsághoz vezet és kivonja őket az agy- és a személyiségfejlődés szempontjából alapvetően fontos ingergazdag, izgalmas, társas és olykor kockázatos környezetből. Az alkalmazkodás, az alkukeresés, a szociális edzésmunka elmaradása sérülékeny és sértődékeny egyéniségeket eredményez.
A másik problémaforrás, hogy a gyerekek okostelefonnal a kézben nőnek fel és minden jel arra utal, hogy a virtuális kapcsolatok nem kárpótolnak a fizikai kapcsolatokért, nem járnak hasonlóan kedvező élettani hatásokkal. Az internet anonim ágensek által benépesített és kialakított sötétebb bugyraival való ismerkedés pedig éppen annyira aggasztó stresszforrás, mint a photoshopolt, plasztikázott celebekkel és influencerekkel való folyamatos szembesülés során kialakuló kisebbségi komplexus. A fiatalok egyre növekvő hányada küzd figyelemdeficittel, nincsenek közeli barátaik, nem járnak el együtt otthonról focizni, diszkóba, buliba, nem isznak, nem szeretkeznek, nem házasodnak, nem terveznek gyereket. Egyre egészségesebbek testileg és egyre elesettebbek lelkileg.
Edward Slingerland (sinológus, vallástörténész és filozófia professzor) Drunk című könyvében alaposan és szórakoztatóan dolgozza fel az alkoholalapú tudatmódosítás kultúrtörténetét és biológiai hátterét. Nem véletlen, hogy a toxikológiai problémák ellenére az alkoholfogyasztást nem rostálta ki az evolúció: ami a testnek méreg, az a léleknek gyógyszer, a bizalomépítés és a társas szerveződés kovásza. Slingerland egyik előfutára és valószínűleg ihletője, Patrick McGovern így foglalta össze az alkohol világkarrierjének okait:
“Mi volt előbb, a kenyér vagy a sör? Ha életben akarunk maradni, ennünk kell. De ha jól akarod magadat érezni, ha a víznél valami biztonságosabbat akarsz inni (…) ha a társas kapcsolataidat akarod megolajozni, ha a szexuális kapcsolataidat akarod felpörgetni, mert több gyereket szeretnél, akkor az alkoholos italok segítenek. Aztán ott van még a tudatmódosító hatás, valami rejtélyes történik, mintha valami természetfeletti erő lépne működésbe, mind az erjedéskor, mind az agyunkban. Ezt aztán összeköthetjük valamilyen értelemmel a világegyetemben, és ez az oka annak, hogy az alkoholos italok általában minden vallásban központi szerepet játszanak.”
Nincs kész válaszom a kérdésre, de feltenni mindenképpen érdekes: ha a szorongás, a magányosság, a kockázatkerülés, a bizalom és a testi kapcsolat hiánya súlyos problémák a mai fiatalok számára, akkor lemondhatunk-e az emberiség egyik ősi találmányáról, amelyet hagyományosan ezek orvoslására használtak? Félreértés ne essék, mindannyian tudjuk, hogy az alkohol méreg, és ahogy a gyógyszereket, ezt is lehet túladagolni. De a zéró tolerancia és a merevrészegség között vannak fokozatok. És lehet, hogy igaz, hogy minden csepp alkohol káros, de a médialátszat ellenére, ez nem egy kellően megalapozott állítás: a statisztikák azt mutatják, hogy a mértékletes alkoholfogyasztók tovább élnek, mint az absztinensek és napi egy pohár bor annyival rövidíti meg az életünket, mint napi egy óra tévénézés vagy heti két sonkás szendvics. Az ember olyan hosszú ideje fogyaszt alkoholt, hogy az evolúciós léptékkel is mérhető, azaz a szervezetünk alkalmazkodott hozzá: a májunkban található enzimek tíz százaléka az alkohol feldolgozására szolgál.
Aki közvetlenül Slingerland szájából szeretné hallani a könyv gondolatmenetének rövid összefoglalását – és ezt melegen ajánlom -, az kattintson ide. Néhány gondolatébresztő részletet én is lefordítottam (talán nem haragszik meg a szerző):
„(…) a lerészegedés egyáltalán nem evolúciós baklövés, a részegség segít számos tipikusan emberi problémát megoldani: fokozza a kreativitást, enyhíti a stresszt, bizalmat épít, és csodával határos módon képes rávenni a törzsi alapon szerveződő és ezt a közösséget harciasan védő főemlősöket, hogy idegenekkel is együttműködjenek. Az alkohol iránti vágy és a részegség által nyújtott egyéni és társadalmi előnyök döntő szerepet játszottak a nagyméretű társadalmak kialakulásában. Részegség nélkül nem jöhetett volna létre a civilizáció.”
„Bár ebben a történetben más tudatmódosító szerek is szerephez jutnak, nem véletlenül összpontosítunk az alkoholra. Az alkohol a tudatmódosító szerek megkérdőjelezhetetlen királya. Ahol emberek vannak, ott szinte mindig van alkohol is. Ha egy kultúrmérnöki csapatnak azt a feladatot adnánk, hogy fejlesszenek ki egy olyan vegyületet, amely kielégíti az egyéni kreativitás és a csoportos együttműködés maximalizálását célzó specifikációkat, akkor valami olyasmivel állnának elő, ami nagyon közel esik az alkoholhoz. Egy egyszerű molekula. Könnyen előállítható szinte bármilyen szénhidrátból. Könnyen fogyasztható. Tárolható. Pontosan adagolható. Komplex, de kiszámítható és mérsékelt a kognitív hatása. Gyorsan kiürül a szervezetből. Társadalmi normák által könnyen szabályazható. Tetszetősen csomagolható. Jól társítható az étkezéshez. Bármilyen előnyei és funkciói legyenek is a kannabisznak, a szomának vagy a tánc-kiváltotta extázisnak, egyik sem rendelkezik az összes fenti előnnyel, és többségüknek lényegesen nagyobb hátrányai vannak. Begombázva elég nehéz szerződést kötni; a kannabisz kognitív hatása szélsőségesen széles skálán mozog; és egy evés és alvás nélkül áttáncolt éjszaka után nehéz lenne reggel munkába állni. Egy átlagos másnaposság ezzel szemben viszonylag könnyen kezelhető probléma. Ez az oka annak, hogy új kulturális környezetbe kerülve az alkohol általában kiszorítja a többi tudatmódosító szert, ezért lett az alkohol „a világ legnépszerűbb drogja”.”
„Az, hogy az ivás segít a társas kapcsolatok kialakításában nem egy világrengető felismerés. Anélkül, hogy megértenénk a civilizációban élő emberek kooperációs problémáinak természetét, lehetetlen megmagyarázni, hogy az egész történelemben és az egész világon miért az alkohol és a hozzá hasonló vegyületek jelentették a szinte univerzális megoldást. Miért egy mérgező, egészségkárosító, elmetompító vegyülettel könnyítjük a barátkozást, amikor egy felpezsdítő Ki nevet a végén? játszmával is megoldhatnánk ugyanezt? Ha erre a kérdésre nincs válaszunk, akkor nem tudjuk értelmesen összevetni az érveket és az ellenérveket, hogy miért lenne jobb a munka utáni kocsmalátogatást szabadulószoba vagy paintball szeánszokkal felváltani. Sokan azzal kapcsolódunk ki egy nehéz nap után, hogy megiszunk egy vagy két pohár bort. Egy délutáni biciklizés is ugyanilyen jól működne? Vagy 15 perc meditáció? Egyik kérdés sem válaszolható meg a biokémia, a genetika és az idegtudomány releváns vonatkozásainak megértése nélkül.”
„Ha figyelembe vesszük a részegség óriási költségeit, amelyet az emberiség már évezredek óta fizet, azt várnánk, hogy a genetikai evolúció rövid úton kiiktatja az alkohol iránti vonzalmat a motivációs rendszerünkből. Ha az etanolnak sikerült feltörnie a neurológiai élvezet zárát, akkor az evolúciónak lakatost kellene hívnia. Ha az alkohol iránti vonzalmunk evolúciós csökevény, akkor az evolúciónak már régen be kellett volna spájzolnia aszpirinból. Nem tette, és annak kiderítése, hogy miért nem tette, nem egyszerűen tudományos kérdés. Ha nem értjük a tudatmódosítószerek használatának evolúciós dinamikáját, akkor esélyünk sincs világosan és eredményesen gondolkodni arról, hogy a tudatmódosítószerek milyen szerepet játszhatnak a modern életben, illetve milyet kellene játszaniuk.”
Majdnem minden borospalack hátcímkéjén megtaláljuk a következő ajánlást: Drink in moderation. Nem kizárt, hogy ebből az “igyunk” ugyanolyan fontos, mint a “mértékkel”.
Válasz