Loire-gloire

Úgy estünk neki a Loire-nak, mint vakok az elefántnak – azzal a különbséggel, hogy ez nem egy komplett, lélegző, trombitáló behemót volt, hanem random alkatrészek: egy agyar, egy preparált farok, egy mumifikálódott ormány meg egy lakkozott lábszár. Ennyiből látók sem mondanák meg, hogy ez valaha egy állat volt. Sancerre-t, Sevre-t, Vouvray-t és Chinont éppen olyan nehéz összeillő egésznek látni, mint emblematikus fajtáikban – sauvignon blanc, melone de bourgogne, chenin blanc és cabernet franc – rokonságot felfedezni. Más kérdés, hogy térképen szépen felfűzhetőek egy szálra, a Loire nagyobb megbicsaklások nélkül, egyenes vonalban csordogál keletről nyugatra, és miután mindannyian kaptunk egy dekoratív, színes szamárvezetőt, könnyű volt abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy nem fogalomtalanul kóválygunk.

Legutóbbi szakszervezeti gyűlésünk alkalmával a Loire annyira jól szerepelt, hogy felmerült az ötlet, hogy szentelhetnénk egy teljes estét ennek a virtuális borrégiónak. Az elefánttapogatás váratlanul jó mókának bizonyult és a belépő ára miatt sem szívtuk a fogunkat.

De Chanceny Crémant De Loire Brut Blanc

Megvan benne minden jó, amit egy cremant-tól elvárhatunk. Chenin blanc, chardonnay és cabernet franc mix. Tiszta, precíz, friss, üdít és akkor sem fancsalodunk el, ha kissé megmelegszik a pohárban, mert a cukor sincs túladagolva, és a vége sem keserű. Az illat almás, citrusos, virágos, a korty szép egyensúlyban van, a pezsgés közepesen finom, a lecsengés hosszú, mandulás, citrusos. A Vinatis általam ismert cremant-kínálatában dobogóközeli versenyző és az ár több, mint jutányos. 6-7 pont és 10 euró.

Clos des Orfeuilles Muscadet Sèvre et Maine 2022

Muscadet azon borvidékek egyike, amelyekről megfeledkezett a világ, és az ilyen perifériák remek lehetőséget kínálnak a zavarosban halászó magyar pecásoknak. A borvidék 95 százalékban egyetlen fajtát jelent; a melon de bourgogne a 13. század óta ismert volt Burgundiában, de inkább szívósságával, mint minőségével tűnt ki. A 17. században aztán ugyanúgy kipicsáztak a borvidékről, mint a gamay-t.

Pays Nantais-ben az alapozta meg a hírnevét, hogy szemben más fajtákkal túlélte az 1709-es sarkvidéki betörést, gazdasági jelentőségét pedig annak köszönhette, hogy a holland borkereskedők ebből párolták a brandewijnt. Minőségi borként viszont nem számoltak vele egészen az utóbbi másfél évtizedig. A borvidéken egyrészt minőségi forradalom zajlik, másrészt kétségbeesett küzdelem az életben maradásért. A muscadet-et általában seprőntartással vastagítják és halhoz isszák.

Messze fölötte áll a tipikus olcsó bor no-name borvidékről kategóriának: sem nem ügyetlen pálcikaember, sem nem tutti-fruttis, lombikban szerkesztett élelmiszeripari termék. Hírnevéhez méltóan, nem ugrik ki a pohárból, de határozottan minerális, sőt, kóstolva sós és áthatják azok a finom rezgések, amelyeket csak a famentes vagy hordóval alig kezelt kézműves borok tudnak. Nem virágcsokor vagy gyümölcskosár, egyszerűen érezni, hogy szőlőből készült, ismerős, otthonos, jól eső. Az ideális átlag, ha van ennek valami értelme. Erős 6 pont és 10 euró.

JM Sorbe Quincy 2023

Ez egy 14 hektáros kisbirtok, amit eredetileg Jean-Michel Sorbe kupált ki, aztán a kapálást nem komáló utódok Joseph Mellot-ék kezére játszották, akik viszont 500 éve művelik a szőlőt Sancerre-ben. Pontosan olyan, amilyennek egy friss és nem drága loire-menti sauvignon blanc-nak lennie kell. Nem több és nem kevesebb. Én kicsit dörmögtem, hogy szépnek szép, de nem érdekes, mindenki más habzsolta és aztán rendelt is magának. 6 pont és 14 euró.

Francois Chidaine Touraine Sauvignon Blanc 2023

Ez ismétlés volt és örömteli viszontlátás. Egy hónappal korábban vakon nem találtuk el, hogy sauvignon blanc és mindenki a homlokát csapkodta leleplezéskor, most azonban a címkét látva megértőbbek lettünk magunkkal szemben. Amennyire az előző bor tipikus sauvignon blanc, ez annyira nem. Én most jobban éreztem, hogy varázslat egyik kelléke a maradékcukor, de ha nem hagyjuk felmelegedni, akkor színtiszta ámulat és gyönyör. Ritka, hogy egy bor ennyire finom legyen a jóízűség értelmében. 7 pont és 12 euró.

Francois Chidaine Les Choisilles 2022

Chenin blanc. Árban a mezőny fölé nőtt, tetszésindexben nem. Ami nem jelenti azt, hogy nem tetszett, de mi pont azok vagyunk, akik sem a hordóért, sem a maradékcukorért nem szívesen fizetnek felárat. Szép, kerek, komoly bor, ám az előbb említett extrák nem segítik az árnyalatok érvényesülését, a terroir képzeletbeli letapogatását. Mézes, körtés, őszibarackos, minerális illat, telt korty, késhegynyi maradékcukorral, körtés, citrusos és sós aromával, a lecsengés hosszú, fanyar-édes feszültséggel. 6-7 pont 31 euró.

Francois Chidaine Touraine Rouge 2022

Az első vörös a sorban és annyiban formabontó, hogy nem tiszta cabernet franc (a házastársak: 35 százalék côt (vagyis malbec) és 30 százalék pineau d’aunis (erre nincs rövid magyarázat)). Afféle lelenc-gyerek lehet a Chidaine-családban, vörös is, olcsó is, de nem akarták az út szélén hagyni. Ha már nevükre vették, ezt is biodinamikus iskolába járatták.

Nem az a bor, amin hosszasan kellene agyalni. Azon a foghíjtelken építkezik, ahol a kadarka is: könnyed, élénk, finom, jóívású (ha el nem szúrják). Nem szúrták el. Visszafogottan szilvás, málnás, fűszeres, talán minerális is. Kóstolva egy kedves, életvidám bisztróbor, nincs benne semmi zavaró és semmi emlékezetes. Annyira azért emlékszem, hogy mindenkinek ízlett és gyorsan elfogyott. 6 pont és 10 euró.

Domaine Yannick Amirault La Source 2023

Bár Németi Zoltán barátom régóta zengi a loire-i cabernet-k dicséretét és 10 év alatt úgy 10 palacknyi tapasztalatot magam is szereztem, ez azért meglepett. Hosszas tipródás után választottam ki ezt a birtokot, és ebben meghatározó szerepet játszott ez a bor, amit a szerény ár ellenére a kritikusok túláradó rajongással emlegetnek. És igazuk van.

Színtiszta cabernet franc, 30 éves tőkék, tartályban erjedt, majd 7-10 hónapot érett nagyhordókban. Az illat intenzív, ismerős is, meg nem is, szilvás, cseresznyés, fekete ribizlis, keserű csokoládés, feketeborsos és főleg grafitos, a rettegett zöldborsóhüvely gyanúként sem merül fel. Kóstolva fiatal, robbanékony, jóízű, kerek és friss bor. A lecsengés hosszú, a tannin alig érezhető, egyáltalán nem szárít. Mindenkinek mosolyt csalt az arcára. 7 pont és 14 euró.

Domaine Yannick Amirault Le Grand Clos 2022

Tanítani lehetne rajta az ízléses hordóhasználatot. Nagyobb, melegebb, érettebb, vastagabb, tartósabb szövetből készült, mint a Source, és azt hiszem, hogy egy átlag magyar fogyasztó gondolkodás nélkül ezt választaná. Én gondolkodás után sem, de ha közönséget kellene meggyőznöm, hogy érdemes loire-i cabernet franc-val próbálkozni, akkor az érvelést erre a borra bíznám. Egyszerűen szép. 7 pont és 21 euró.

Németh János DeVerto 2020

Amikor egy külföldi borsor közepén/végén a magyar versenyző ringbe lép, mindig van egy kis oroszlánok-elé-lökés hangulat. Itt azonban nem tűnt kilátástalannak a helyzet, egyrészt Németh János borainak elég komoly kultusza van, másrészt senkinek nem száll inába a bátorság, ha azt hallja: loire-i cabernet franc. És ez a bor egyáltalán nem szerepelt le, a kiváló loire-iak után nem tűnt hibásnak, nem tűnt rendezetlennek, nem tűnt hordóval elrontottnak és még a kor is a kezére játszott. Meglepő módon azért maradt el a loire-iak mögött, mert hígnak hatott. Sokkal lazább bor, egyszerűen kevesebb benne az anyag. Hiába lehet Szekszárdon jelentősen magasabb a hőösszeg, a maligán-fok, a potenciális és a tényleges alkohol, ez sem segített. Magyar vörösborként ajánlásra méltó, nemzetközi összehasonlításban lecsúszik a „tisztességes próbálkozás” szintjére. 5-6 pont és 4000 Ft.

Mi az, amit hazavinnék? Három bort már haza is vittem: a De Chanceny Crémant-t, a Chidaine Sauvignon Blanc-t és az Orfeuilles Muscadet-et, de valójában a két Amirault Bourgeuil volt a legemlékezetesebb. A Source igazi best buy és még a horizontot is tágítja.