A társasjáték sem rossz, de annak csak egy valaki nevet a végén. A meccsnézés sem rossz, de pokol, ha nem mindenki ugyanannak a csapatnak szurkol (vagy csak veszít a csapatod). A közös túrázás is buli, de sok a logisztika és szar a kaja. A tudomány még nem vizsgálta, de a darwini evolúció láthatóan úgy intézte, hogy a barátok szaporításához a terített asztal, jó borokkal az ideális biotóp. Szóval, a címben feltett kérdésre a rövid válasz: etesd, itasd őket!
Legutóbb Noah Smith, a substack egyik általam is csodált csillaga fedezte fel a spanyolviaszt. Drámaian zsugorodik a baráti kapcsolatok száma, és a magánynak mindenféle undok szövődményei vannak. Középkorú felnőttként a barátok szaporításának a közös érdeklődésen, hobbin alapuló közös tevékenység a legjobb módja. Szép környezetben, terített asztal mellett borokat kóstolni és kezdetben borokról beszélgetni, majd emelkedő hangulatban a világot megváltani egyike a legjobb megoldásoknak. A borról, mint social lubricant l. „A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora” című posztunkat.
Hogyan szervezzünk kóstolóestet?
Én doktrinerként kezdtem, DJ-ként fogom végezni. Most lehetek félúton. Elméletben, mi sem könnyebb, mint doktrinernek lenni. Egy borvidék, egy sor vakon, no kaja, no duma. Majd eszünk, ha a munkával végeztünk, majd dumálunk, ha minden szavazatot megszámláltunk. Na ez az, ami soha nem jött össze. Az ősi maja bölcsesség szerint „Elméletben nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között, de a gyakorlatban van.” Az még istenes lenne, ha valaki a bor miatt töri meg a hallgatási fogadalmat, de többnyire a csevej-ösztön tör felszínre, egy buzgár itt, egy buzgár ott, 10 perc múlva gátszakadás. Barátok, asztal, bor egy gyúelegy, heves kémiai reakció indul be: láncreakció keretében témák szabadulnak fel és erős kötések alakulnak ki. Paradox módon, ha szeretnénk a beszélgetést legalább mederben tartani, akkor nekünk kell beszélnünk. Mielőtt bárki elkezdené a mese fonalát szőni, ragadjuk magunkhoz a szót, egy rövid felvezetéssel, ráhangolással késleltethető a gátszakadás.
Mi legyen a bevezetésben?
A nyilvánvaló dolgok: elhelyezés a térképen, a domborzat plasztikus ábrázolása, a talaj jellemrajza, mezo- és mikroklíma, a fő(bb) fajták eredete, története, a borvidék mai helyzete, termőterület nagysága, volumen, árak, stílusok, technológiai frontvonalak. Mivel nem mindenki vágja fejből, hogy 2100 napsütéses óra vagy 2100 hektár termőterület sok vagy kevés, érdemes viszonyítási alapként magyar borvidékek adatait elővenni. De ennél is jobb, ha van személyes tapasztalatunk és átélt véleményünk; sokat javít az információátadás hatékonyságán, ha látszik, hogy tudjuk, hogy miről beszélünk.
Vakon belövés kontra látva tanulás
Sokan a rövid bevezetést is hosszúnak és száraznak találják, ha üres a poharuk, de a száj bemelegítése, a pH-érték beállítása miatt amúgy is muszáj belövő borral indítani. Ha nem gondoskodunk belövő borról, akkor ezzel automatikusan beáldozzuk a sor első borát. Ennek persze igazából vakteszt esetén van jelentősége, mert ilyenkor az első bor versenyhátrányba kerül – sokszor a második is -, mert nincs mihez hasonlítani, mert az érzékszerveink még nincsenek borra hangolva, mert önkéntelenül is azt gondoljuk, hogy hiba volna rögtön az elején magas pontszámot kiosztani.
A vakteszt nemcsak az elfogulatlan megismerés terepe, hanem a koncentráció katalizátora is. A vaktesztben résztvevők jobban összpontosítanak a borokra, mint a tét nélkül kóstolók. Az ember versengő állat, és sokkal jobban leköti a figyelmét az összehasonlítás, a szembe állítás, a sorrendbe rakás, a vélemény alkotás és a vita, mint a passzív befogadás.
Amikor felfedezünk, tanulunk, amikor egy borvidéket, egy fajtát, egyetlen borászat szortimentjét vagy ugyanazon bor több évjáratát először kóstoljuk, akkor fölösleges a vakteszt, sőt, káros. Nem rangsorolni akarunk, hanem befogadni, átfogó képet alkotni. Ilyenkor abban bízhatunk, hogy az újdonság varázsa, a megismerés öröme leköti a résztvevők figyelmét és későbbre tolódik a rendszer szidalmazása, a gyerekek, az unokák, a kutyák, macskák csodálatos tetteinek taglalása.
Öregek előre
Ha vertikális kóstolót tartunk, akkor engedjük az öregeket előre. Egyrészt, ritka kincsek és több figyelmet érdemelnek, másrészt, mivel halkan szólnak, közelebb kell hozzájuk hajolni. A fiatalok még ordítanak, toporzékolnak, őket a másik szobából is meghalljuk. Egy másik ortodoxiát is nyugodtan elengedhetünk: ha fehéreket vegyítünk vörösekkel, vegyük a vöröseket előre. Úgyis mindenki a vörösekre gyúr, aztán a nagy izgalmak után kellemes meglepetés lesz, ahogy az elgyötört érzékeikre balzsamként hatnak a fehérek. Egyébként is jobb frissen zárni, mint alkoholtól és tannintól kóvályogva.
A pohár az illat temploma
Említettem, hogy elméletig nincs különbség az elmélet és gyakorlat között, de gyakorlatilag van. Elméletileg, minél nagyobb és drágább egy pohár, annál jobb. De a gyakorlatban a nagy pohárnak nagy berúgás a vége, és ennél rosszabb kimenetet nehéz elképzelni. A drága pohárnak pedig szorongás a mellékhatása és sírás a vége. Szóval, a pohár ne legyen túl kicsi, ne legyen túl nagy, ne legyen túl olcsó, ne legyen túl drága.
A kóstolás előtt minden poharat szagoljunk végig, ha szükséges, mossuk el, öblítsük ki – nincs zavaróbb, mint egy áporodott szekrényszagú vagy mosószeres pohár, ami lenullázza a természet és a borász munkáját.
Együnk? Ne együnk?
Két eset van. Ha vaktesztelünk, zsürizést játszunk, akkor jobb lenne nem enni, de muszáj enni. Ha mindenki bélelt gyomorral érkezne, nem lenne semmi gond. De üres gyomorra bort inni önsorsrontás. Ha vakon, tétre megy, együnk semlegeset! Ha okulásra és/vagy szórakozásképpen kóstolunk, akkor együnk olyat, ami passzol a borokhoz. Én is csak addig röhögtem a bor-étel párosításon, amíg nem kezdtünk el kísérletezni vele. Nem atomfizika, viszont annál nagyobb élmény, amikor fején találjuk a szöget. Most már én is kezdem kapiskálni, hogy a nagy bornemzeteknél miért számít barbárságnak bort önmagában inni (arról már nem is beszélve, hogy egyedül).
Mit csinál a DJ?
A poszt elején említettem, hogy doktrinerként kezdtem és DJ-ként fogom végezni (az MC talán pontosabb lenne). A DJ az, aki leveszi a terem hangulatát és idomul hozzá. A DJ az, aki a betanult szöveg felmondása helyett személyre szabja az üzenetet. Aki a keserű pirulához megtalálja a mézes madzagot, aki élménnyé teszi a tananyagot. Ismeri a társaság ízlését, inger- és toleranciaküszöbét és úgy keveri az alapanyagokat, hogy a kecske és a káposzta is jóllakjon. Például, nem tol le egy 12 palackos rosso di montalcino kóstolót azoknak, akik nem ismerik vagy nem szeretik a sangiovesét. Amikor szeretné a tokaji furmintból kiábrándult barátait visszaédesgetni a teljes elutasításból az elfogadás küszöbéig, akkor rábeszélés és didaktikus gyomrozások nélkül, az önálló felfedezés illúzióját fenntartva mutat 2-3 palackot azoktól, akiknek sikerült a kör négyszögesítése.
És most, hogy a nyár kezdi kimutatni a foga fehérjét, időszerű utalni az évszakokhoz való alkalmazkodás elvére: 30 fokban jobban fog esni egy jól behűtött átlagos minőségű riesling vagy pezsgő, mint egy szobahőmérsékletű, testes és alkoholban gazdag méregdrága vörösbor. És ne feledjük: a víz és a kármentő, ha nem is élet-, de hangulat- és másnapmentő. (Én egyébként már elkezdtem a kísérletezést a csodaszerszerű AB001-vel.)
Válasz