
Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. AI-mentes tartalom. Ember írja embernek.


Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). Continue reading “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika”

Óvatos emlékeztető, mennyire érdemes kordában tartani a lelkesedést új szereplők új borai iránt. Hiába szép, ami csak röpke ideig szép – a bor, ami nem bizonyított még legalább 5-10 évjáraton át, arról semmit nem tudunk. Talán egyszer helyrekerül az értékrendünk. Continue reading “Montium Barna-dűlő Furmint 2015”

A karácsonyi kóstoló sosem maradhat el. Mind rohanunk ilyenkor, de valahogy minden évben összehozzuk, ez hagyomány. Más ez az alkalom, mint a többi: szűk baráti kör, eszem-iszom, senki nem jegyzetel. És persze érdekes palackok kerülnek elő. Continue reading “Amikor a magyar bor tényleg ünnep”

Már késő, elfogyott. A webshop szerint, legalábbis, de megkockáztatom, hogy kevésbé frekventált helyeken található üzletekben – pláne a vidékiekben – még fellelhető. Ezt különben jól csinálja a Bortársaság: csak annyit hoz be idény jellegű borból, ami időben kipörög. Continue reading “Újborok arisztokratája – Louis Jadot Beaujolais-Villages Primeur 2018”

A Boplaas egy érdekes sztori Dél-Afrikából: a kevés újvilági helyszín egyike, ahol portugál fajták vetették meg a lábukat. Holott nem nehéz elképzelni, hogy a Douro-völgyhöz szokott szőlők otthonosabban érzik itt magukat, mint francia rokonaik, de persze a telepítéseket gyakrabban vezeti a divat, mint az ésszerűség.
Continue reading “Portói Dél-Afrikából: Boplaas The Chocolate Cape Vintage 2016”

Ezt meg kell kóstolnom otthon is, gondoltam múltkori látogatásunkkor Losonci Bálintnál. A puding próbája mégicsak az otthoni fogyasztás – visszakóstolással, összevetéssel egyéb borokkal (ezúttal zömében beaujolais-k adták a kontextust). A lelkesedésem töretlen. Continue reading “Könnyűsúlyú pannon pinot referencia – Losonci Pinot Noir 2017”


Két rokonszenves bor a kosárnyi bükki mintából, amit a borvidék feltámasztásáért aktívan tevékenykedő Hajdu Roland – illetve a Terroir Bükk szövetség, melynek alapító tagja – jóvoltából kóstolhattam végig. “Rögzíteni a kiindulópontot”, ez ragadt meg bennem, mint fő motiváció a kartonyi palack küldése mögött. Continue reading “Bükk blanc”

“Ha újrakezdhetném, kékfrankos, syrah és néhány régi magyar fajta kerülne csupán ültetésre” – bukik ki Losonci Bálintból, miközben hároméves syrah-ültetvényének szűztermését ízlelgetjük. A syrah iránti lelkesedését magam is osztom, de kezdjük az elejéről. Látogatásunk dűlőtúrával indul – szerencsére a szép idő is kezünkre játszik –, van mit megnéznünk. Continue reading “Villámlátogatás a Mátrában II. – Losonci és Levente pince”
You must be logged in to post a comment.