Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Luka Enikő butikborászata fénylő kis csecsebecse a magyar bor mentális térképén. Ahhoz pici – és egy ideje drága -, hogy sokan ismerjék, de akik ismerik, hűségesen kitartanak mellette. Én nem vagyok rajongó, de megértem őket. Luka-borban még nem csalódtam. Ez elég erős érv? Continue reading “Luka-átvilágítás”
A Robinson/Johnson-féle Boratlasz magyar újraköltői azt írják, hogy „a bor felszíne és a dugó között elhelyezkedő légtér többé-kevésbé változatlan a palack nagyságától függetlenül, ami azt jelenti, hogy a szabványméretű palackhoz képest feleakkora üvegben egységnyi térfogathoz viszonyítva kétszer annyi oxigén található, az óriáspalackban (amelynek térfogata két palackéval egyenlő) pedig feleannyi. Az adott oxigénmennyiség érlelő hatása sokkal gyorsabban érvényesül emiatt a feleakkora palackban, a szokványosnál nagyobban viszont sokkal lassabban”. Stimmt? Continue reading “Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum”
Négy évvel ezelőtt tartottunk egy pinot noir-tesztet, ami annyira keserű szájízt hagyott bennünk, hogy ha nincs a Bencze-szeretetcsomag, még évekig eszembe nem jut újra próbálkozni. A fogantatás felől nézve ez tehát egy felduzzasztott Bencze „Mars” teszt, a gyakorlatban azonban jóval több és főleg váratlanul örömteli. Szokás szerint most sem tudom megmondani, hogy a pozitív élményekért a borászatoknak, az évjáratoknak vagy az eltelt időnek tartozunk köszönettel. Mindenesetre, ha visszaadtuk volna Burgundiának a pinot-t, ahogyan kétségbeesésemben javasoltam, akkor most pitizve kérném vissza. Continue reading “Támad a remény – magyar pinot noir”
Mérész Sándor kiváló borász, de így is meglepett, hogy egy Burgundiától ennyire elrugaszkodott évjáratban is sikerült ilyen élénk, kiegyensúlyozott pinot noirt készítenie. Ha rajtam kívül bárkit érdekel még, hogy hol tart ma a Burgundia-projekt Magyarországon, annak elég az Etyeki Kúria nevét megjegyeznie. Valamivel több, mint 15 euróért hazaviheti az egyik legjobb chardonnay-t és az egyik legjobb pinot noir-t. Continue reading “Roppanós cseresznye – Etyeki Kúria Pinot Noir 2017”
Ha valakinek a magyar pinot noir a fejlövése, akkor túl azon, hogy őszintén sajnálom, ezt a bort ostobaság lenne kihagynia. Több rubrikát ikszelhet be, mint amennyiért fizet: exkluzív, soha vissza nem térő alkalom, duplafenekű történettel, rejtélyes címkével, és a bor sem rossz, sőt, pinot noirként is értelmezhető. Continue reading “Csinos csontváz a szekrényből – Oremus Pinot Noir 2016”
Should you have a fixation with pricier Hungarian pinot noirs then this is not a bad choice to indulge in your obsession. It ticks more boxes than you pay for: a once in a lifetime chance to grab a limited edition Tokaj red with an intriguing background story and a mysterious label. The wine itself is actually perfectly servicable, and it even shows some Burgundy character which is more than one could say about most Hungarian pinot noirs. Continue reading “Pretty skeleton in the cupboard – Oremus Pinot Noir 2016”
Amikor először megláttam, hogy a brit Guardian karácsonyi ajánlója az Ostorosbor pinot noirjával kezdődik, csak legyintettem. Na jó, el is olvastam, hogy mit írnak róla, de tekintettel arra, hogy a magyar pinot noirok évek óta csak bosszúságot okoznak, az Ostorosbor pedig mint borászat a térképemen sincs, így egy fejcsóválással napirendre tértem az eset fölött. Aztán ma reggel látom, hogy Jancis Robinson karácsonyi ajánlója szintén ezzel a borral kezdődik. Ezt már nem intézhettem el egy vállrándítással. A világ egyik legjobb magazinja – kezdőlapom tizenéve – és a világ egyik legtekintélyesebb borkritikusa nem tévedhet egyszerre ekkorát. Tegyük gyorsan hozzá, hogy maga a forgalmazó sem kispályás játékos, a brit „bortársaság”, a Wine Society szűrőin átmenni és kínálatába bekerülni rangot jelent. Continue reading “A 800 forintos egri pinot világkarrierje”
You must be logged in to post a comment.