Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek megbántom nemzeti önbecsülését, de ha csak 5 borászt mondhatnék, akkor az alábbi külföldi pincékkel próbálnám meggyőzni azokat, akik még nem ittak jó natúr borokat. Az itthonról elérhetetlen nevekről fájó szívvel lemondok (Overnoy-Houillon, Richard Leroy, Kenjiro Kagami, Domaine des Murmures, Domaine Prieuré Roch, Clos Rougeard, és társaik). Continue reading “Natúr kalauz 2.”
Öt-hat éve lehetett, hogy egy Franz Weningernél tett látogatás alkalmával az alábbi mondat hagyta el Franz száját: „Nem tudom meginni a kénezett borokat.” Bevallom, egy jó darabig még teljesen értetlenül álltam a dolog előtt. Aztán, ahogy telt az idő, és egyre gyakrabban került alacsony kénszintű vagy kénmentes bor a poharamba, egyre kevésbé értékeltem a kénezett borokat. 2018-ban lehetett, amikor a Borfalu hátsó traktusában összeültünk, hogy a 2017-es év frissen palackozott tokaji boraiból szemezgessünk. Én szinte semmit nem éreztem, csak a ként. Dagadtos meg is jegyezte, hogy ezzel kb. el is engedhetem, hogy borról írjak. Úgy fest, igaza lett, legalábbis ami a konvencionális borokat illeti.
Rég jelentkeztem, és tudom erre gyenge kifogás, hogy nincs elég időm. Lehet, hogy csak én magyarázom így meg könnyen magamnak, de mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben fogyasztásom is jelentősen visszaesett. Most sem egy olyan poszt következik, amiben hemzsegnek az ajánlható borok jegyzetei, sokkal fontosabbnak érzem a gondolatiságot, ami a poszt végén ajánlott rádióműsorban elhangzott. Continue reading “Borivóknak való”
Idén is ellátogattunk a Szentesi Pincéhez, ahol egy ferdébe hajló délután keretében nem kevesebb, mint 27 bort vizsgáltunk be. Ha zanzásítani akarnék: megannyi rabul ejtő régi magyar fajta, egy érdekes rajnai kísérlet a zárási módokkal, meseszép 17-es évjárat, az egyik legjobb hazai kékfrankos és merlot élményem is ehhez a délutánhoz köthető. Continue reading “Szentesi vizit”
Arról talán senkit nem kell meggyőzni, hogy milyen ültetvényről származik egészségesebb szőlő. Sajnos a Gault & Millau-n e témában írt posztom az éterbe sorvadt, így kénytelen leszek ismét visszakanyarodni a gyökerekhez. Continue reading “Tiszta vizet a pohárba”
Sajnos felgyorsult világunkban nincs ideje az embereknek megállni és észrevenni a szépséget. Pedig amiben világelsők vagyunk, az a tokaji édesbor, és annak csúcsa, az aszú. Következzen egy remek aszú, mely egy veretes Chablis sor végén is tudott komolyat villantani, és ha már közeleg a karácsony ajánlok még egy aszút és egy könnyebben megfizethető édeset. Continue reading “Tokaj folyékony aranya”
Amikor a Mitiszol? fesztiválon Franz Weningerrel beszélgettem, valahogy szóba került, hogy néhány palack Saybritz kékfrankos fellelhető még a borászat webshopjában. Ekkor említette, hogy most került forgalomba a ’17-es olaszrizling, és az milyen bitang jó bor lett. Continue reading “Osztrák olasz – Weninger Saybritz Welschriesling 2017”
Bencze Családi Birtok Talált szőlő (Pinot Blanc) 2017
A Rókalyuki dűlőben található piros és kék bakator ültetvény beporzására telepített szőlő fajtája ismeretlen volt a birtok számára a 2013-as szüretet megelőzően, csak az első fürtök megjelenésekor derült ki, hogy pinot blanc. Continue reading “Talált szőlő”
2017-ben hatalmasat lépett előre a Sziegl Pince minőségben, az összes boruk bátran ajánlható, a kínálatból szinte biztos, hogy mindenki talál kedvére valót. Continue reading “Sziegl olaszrizling páros”
Domaine Le Battosay – Baptiste Cousine Canine Le Raisin Des Chiens 2017
A Loire mentén Martigné-Briand településen tevékenykedő Cousin családban jelenleg Baptiste folytatja az apja, Olivier által lefektetett alapok építését, melyben 1989 óta biodinamikusan művelik a család közel 29 hektárját. Continue reading “A bor nélküli élet hiábavaló, az élet nélküli bor nem”
You must be logged in to post a comment.