Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet. Continue reading “Nem délibáb – tokaji száraz zárlat”
2018 papíron nem tűnt egy évszázad évjáratának, fehérben, legalábbis egészen biztosan. A tartós nyári meleg, a lerövidült vegetációs időszak általában túlsúlyos, tunya, nemritkán megkeseredett borokat ígér. Az általam eddig kóstolt 2018-asok azonban kimondottan vonzónak és életvidámnak tűntek. Ennek tükrében a 2018-as Csopaki Kódex borokat felhőtlen derűlátással vártam. A Kódex szabályzat által megkövetelt alacsony alkohol eleve nem hagy teret az eltunyulásnak, más kérdés, hogy a sótlanságot sem zárja ki. Continue reading “Szomorú lecsengés – Csopaki Kódex 2018”
2018 on paper looked anything but promising for great whites. A rather short growing season coupled with sustained summer heat is usually a recipe for disaster, resulting in flabby, bland, sometimes tart wines. However, the handful of 2018s I have tasted so far seemed charming and inviting. So, I approached the 2018 Csopak Kódex wines with a cautiously optimistic mindset. With the moderate alcohol stipulated in the Kódex regulations heavy and heady were out of the question but that still left the door open to dullness. Continue reading “Unhappy end – Csopaki Kódex 2018”
Terroirism has swept aside blendism. The stocks of Burgundy and somewhereness soar high above those of Bordeaux and blending varieties. Should one set the task of finding a formula for success in winemaking today to a machine learning algorithm then the results would surely resemble the Burgundian set-up: one white variety + one red variety + worship of the climat. Continue reading “Winning Strategy – Csopak Blaufränkisch”
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”
Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”
Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.
Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak”
A 2016-osok visszakóstolása után nyugodt szívvel készültem szegedi barátaimnak megmutatni a 2017-eseket. Hatot kóstoltunk vakon heten. Beváltották a reményeket? Esélyt sem kaptak, hogy csalódást okozzanak. Continue reading “Jó az öreg a háznál – Csopaki Kódex 2017”
The retasting of some of the 2016s fully justified my high hopes for the Csopak Kódex wines so I was in bullish mood when our little circle set off for the 6 wine flight. Were my expectations fulfilled? Yes and no. Continue reading “Older and wiser – Csopaki Kódex 2017”
You must be logged in to post a comment.