Meddig olcsó, honnan drága?

Ez volt az a kóstoló, ami után el kellett gondolkodnom, hogy mi számít ma olcsónak, átlagosnak, drágának. Valamikor régen elsütöttem egy olyan provokatív poént,  hogy 10 eurónál többet csak az költ borra, aki nem ért hozzá. A 10 valójában akkor is 15 volt – pusztán a jobb hangzás miatt kerekítettem lefelé -, és tegyük hozzá, hogy ez még az az időszak volt, amikor lincshangulat tört ki, amint az euróárfolyam megközelítette a 300-as rémálomhatárt. Azóta nagyot fordult a világ, ha most akarnék polgárt pukkasztani, a limitet már 20 eurónál húznám meg, ami 8000 nyalka magyar forint. Continue reading “Meddig olcsó, honnan drága?”

Vörös őshonosok a világfajták ellen

Egyik pillanatban azt reméltem, hogy a puszták népe karikás ostorral odacsördít a jóbarátok szeme közé, a másikban attól tartottam, hogy Rachel fog epilációs proszemináriumot tartani Bangó Margitnak. A koncepció az volt, hogy megnézzük, vajon a hagyományos magyar fajták (valójában inkább K.u.K.) felnőttek-e már a nemzetköziekhez. Másik végén megragadva a petrencés rudat: igazuk lett-e azoknak a villányi, szekszárdi nagyoknak, akik 25 évvel ezelőtt azt mondták, kadarkából, kékfrankosból nem lehet várat építeni. Az előzményekről bővebben itt olvashatnak. Continue reading “Vörös őshonosok a világfajták ellen”

Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész

Ehhez a teszthez már írtam egy beharangozót, ahol a módszertannal bíbelődtem. Mielőtt rátérnénk a lényegre, ami ezúttal nem biztos, hogy valóban a lényeg, még egy kérdést érdemes megvizsgálni: Miért kellene nekünk a hagyományos fajtáinkra hagyatkozni? Akinek a hagyomány önmagában érték, az a következő két bekezdést nyugodtan átugorhatja. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész”

Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem

Jól hangzik, de vajon igaz-e. E sorok írásakor még egy hét választ el a teszttől, amelytől azt remélem, hogy közelebb visz a válaszhoz. Annyi egypontnullás teszt után – értsd: 1 borvidék, 12 bor, állítsuk sorrendbe – talán megbocsátható, ha ez most koncepciós lesz. Nem a sauvignon blanc-nál tűnt fel először, de ott aztán ordított, hogy a hazai piacon, fehérborban, bealkonyult a nemzetközi fajtáknak. Nem mintha hozzáférésem lenne bármilyen kimutatáshoz vagy rendszeresen végigkóstolnám a magyar kínálatot, csak azt látom, hogy az általam frekventált borkereskedésekből eltűntek a drágább chardonnay-k, sauvignon blanc-ok, rajnai rizlingek. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem”

Elfelejtett fajták múzeuma – sauvignon blanc

Nemrég valahogy a szemem elé került egy régi gomijjós teszt, ahol a szerző arra panaszkodott, hogy a kóstolt sauvignon blanc-okból hiányzik a fajtajelleg. Én igazán megengedőnek gondolom magam ami a lehetségességet illeti, de erre azért felkaptam a fejem. Már hogyan hiányozhatna egy sauvignon blanc-ból a fajtajelleg, amikor minden második fehérborban megvan bármilyen fajtából készült is?    Continue reading “Elfelejtett fajták múzeuma – sauvignon blanc”

Édes vörös – Második rész

De lássuk, mire mentek a vidéki magyarok a britek szivar-, kéksajt- és karácsonyi puding borával. Nem próbáltunk meg egy seggel két lovon ülni – a szivar eleve kiesett -, ezért a portóit csokoládéval párosítottuk. Mutatóban azért akadt egy csipetnyi kéksajt is. A mezőnyt négy vintage-pótló, egy 10 éves tawny és egy fehér portói alkotta. A hangsúly a vörösborok felől könnyebben értelmezhető ruby-LBV vonalra helyeződött, a tawny-t kontrasztnak, a fehéret érdekességnek szántuk.  Continue reading “Édes vörös – Második rész”

Édes vörös – Első rész

A Quinta do Noval szőlői (fotó: http://www.quintadonoval.com/en/the-douro-valley)

Már a cím is féligazság, de a kis kitételek és a mély félhomály világában, ahol a 10 éves nem azt jelenti, hogy tíz éve szüretelték, és még csak nem is azt, hogy ez a házasított tételek átlag kora, stílusidegen túlkapásnak hatna szimpla hazugságnak minősíteni. Mindenesetre, jó pedagógusként, a címben foglalt szókapcsolattal nem sokkoltam a vendégeinket. Valószínűleg tudták, hogy a portóiról illene tudniuk, hogy édes, talán nem is fehér, de leginkább az járhatott a fejükben, hogy miért rángattam őket bele ebbe a drága kalandba. És hogy hogy jön ide a csokoládé. Continue reading “Édes vörös – Első rész”

Kadarka körkép

Voltak és talán vannak is még illúzióim a kadarkával kapcsolatban. Azt gondoltam – önkéntelenül mégiscsak átbillentem múlt időbe -, hogy a kadarka teljesen egyedi figurát hoz/visz, ami ráadásul illeszkedik az új nemzetközi fősodorhoz, vagyis érdemes a benőtt ösvényt újra kitaposni. A most kóstolt kadarkák alapján én inkább új nyomvonalat keresnék a taposáshoz. Continue reading “Kadarka körkép”