Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Andrew Jefford különös figura. Egy lelkész elsőszülött fia és könyörtelen fűzfapoéta. Ugyanakkor a Decanter World Wine Awards versenyigazgatója, a címhez méltó tapasztalattal, továbbá lankadatlan rovatgazda, akin nem fog a fásulás. Continue reading “Messziről jött szájak”
Mit szólna a nyájas olvasó, ha azt állítanám, hogy aki somlói juhfarkot iszik, annak garantáltan lánygyereke fog születni? És mit szólna, ha azt állítanám, hogy minél több a kén borban, annál kisebb az esély, hogy megfájduljon tőle a feje? Az egyik állítás persze csak vicc és az ellenkezőjét sem vesszük komolyan. A másik viszont nem vicc, mégis az ellenkezőjét vesszük komolyan. Continue reading “Tudom, mitől fáj a fejed”
Valószínűleg nemcsak nekem szúrt szemet, hogy Szepsy István 180000 forintos aszúval jelent meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a borászlegenda súlyos eladási gondokkal küzd – a 2018-as évjárat beragadása miatt pl. az 2019-es évjárat száraznak szánt borait lepároltatta -, a parcellaválogatott aszúk árazása nemcsak szemet szúr, hanem szöget is üt a fejbe. És ha ehhez hozzávesszük Tálos Attila közelmúltban adott interjújának azt a kitételét, hogy a Bortársaság évente kb. 300 palackot ad el a 30000 forintnál drágább borokból, akkor be kell ismernem, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Ez valami agyafúrt üzleti mesterfogás? Ha nem fogy, adjuk drágábban? Készletsöprés szenzációs árakkal? Continue reading “Lehet egy bor erkölcstelenül drága?”
Margherita vagy Hawaii? Szentségtörés vagy ihletett újítás az ananász a pizzán? Szerinted bugris parasztok reakciós trollkodása, amikor a hegyközségi bizottságok kiváló termelők borait zárják ki, mondván túl messzire mentek a borvidék határainak feszegetésében? Érték a tipikusság vagy béklyó? Continue reading “A krumplileves legyen krumplileves!”
A borírók legalaposabbika, David Schildknecht azt állítja, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a borok eltarthatóságának nincs azonosítható oka. Más megfogalmazásban: a sok vélt ok közül egyik sem perdöntő és egyik sem kellően megalapozott – nincs tehát olyan jellemzője egy fiatal bornak, ami alapján megmondhatnánk, hogy hosszú életű lesz. Continue reading “Stayin’ alive, avagy a hosszú élet titka – retroszerda”
2013 nyarán leporoltak egy akkor már ötéves kutatást, amelynek az volt a konklúziója, hogy a borértés nem tudomány, az ún. szakértők össze-vissza pontoznak, és orruknál fogva vezetik azokat, akik hisznek bennük. Akik mindig is sejtették, hogy a borbírálat úri huncutság, kézről-kézre adták a „megcáfolhatatlan cáfolatot” közlő cikket, és indiántáncot jártak a borsznob lángoló szalmabábuja körül. Continue reading “A pontozás marhaság – posztmentés”
Amikor borászok azt mondják, hogy boruk a terroir kifejeződése, akkor kb. úgy járnak el, mintha a feleségem azt mondaná, hogy mostantól a hozzám intézett kérdésekre ő fog válaszolni: a legnagyobb jóindulat, empátia és 25 év együttlét ellenére is előbb-utóbb dühösen ráznám a fejemet a háttérben. A szőlővel betelepített domboldal is valami ilyesmit mormolhat magában: „Ugyan már. Ez nem én vagyok. A vízelvezetés a te ötleted volt, a furmintot te választottad, a rövidcsapos metszés a te ötleted volt, a fattyazást te csinálod, rézgáliccal te permetezel, a sorközt te kaszálod. Szóval, ne csinálj már úgy, mintha itt minden rólam szólna!” Continue reading “Mennyi terroirt kérsz a poharadba?”
You must be logged in to post a comment.