Amikor a zöldségalapú egészség aszketikus bajnokai azt akarják elhitetni velünk, hogy a boldog élet kulcsa a boldog bélflóra, hogy az önkiteljesítés útja a bélcsatornán át vezet, az ember valójában a zsigerekben legelő baktériumnyáj pásztora, amit pontos időbeosztás alapján úgy kell etetni, mint hajdanán a tamagocsikat, akkor nem árt újra felidézni, hogy hogyan és miért lett a társadalmak szerveződésének, a civilizáció kialakulásának egyik alapköve az alkoholfogyasztás. Continue reading “A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora”
Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával 
Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. 
Egy kedves barátom hátat fordítva brutálisan megterhelő ügyvédi karrierjének vett néhány hektár szőlőt Tokajban, aztán beiratkozott a Soósba és ezzel párhuzamosan egy nemzetközi bormarketing képzésbe. A képzés részeként nemrég Ausztráliában járt, ahol ámulatba ejtette a borászatok minden részletre kiterjedő figyelme, szakmai és turisztikai felkészültsége. Az ausztrál bor mélyrepülésének tárgyalása nem fért bele a tananyagba, és a terepszemle hangulatát sem rontották vele, de amikor magyarországi terveiről kérdeztük, akkor mondott valami olyat, ami akár az ausztrál Armageddon tanulságaként is felfogható: “arra kell készülni, hogy a rendkívüli események rendszeressé válnak”. 
You must be logged in to post a comment.