Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”
I’m no longer in the habit of trying to make bold hypotheses about the potential quality of a given vintage by carefully monitoring the developments of the vegetation in our garden but the Hungarian reds I have tasted so far clearly suggest that 2017 is a year when premium reds might once again merit attention. This may also be the year when the run of mediocre vintages in Szekszárd had finally come to an end. Continue reading “On the rise – Heimann Kékfrankos 2017”
Utcácska a gyöngyöspatai hétszintes (!!) pincesorból. Akárhányszor látom, mindig elgondolkozok, micsoda borkultúra létezett itt a régmúltban. Continue reading “Belekóstoltam: IV. Vulkanikus Borok Fesztiválja”
Mit nevezhetünk nyári vörösnek? Amit jólesik fogyasztani a melegben is, zárhatnánk rövidre a kérdést, de a válasz ettől bővebb kifejtést igényel. Continue reading “Miért a kékfrankos az eszményi nyári vörös, és egy tökéletes példa: Bodri 2018”
Elkent szájú kékfrankos drukkerek, végre valaminek örülhettek. Látszólag szimpla eset: egy acéltartályos, majdnem primőr, balatoni kékfrankos. De elég beleszagolni, és kiderül, hogy a fogantatás egyszerűsége nem készíthet fel a születés nagyszerűségére. Continue reading “Így is lehetne? – Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018”
If you have lost faith in kékfrankos this is the wine to put the smile back on your face. On the face of it, there is nothing special about it, it’s just a young wine made in steel tank. But when you taste it, it stops you in your tracks. Continue reading “Coup de coeur – Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018”
Váratlan ajándék. Egyrészt kedvenc kékfrankosomat nem a Balaton mellől várnám, másrészt el sem jut hozzám, ha az évjáratváltás miatt nem féláron adják az utolsó palackokat a szegedi Bortársaság üzletben. Egyet megkockáztattam, aztán futottam vissza a másik háromért. Continue reading “Balatoni bizonyíték – Homola Kékfrankos 2015”
An unexpected gift. On the one hand Lake Balaton has never been high on my search list when looking for a great bottle of kékfrankos, on the other hand had it not been on sale at half price (clearance before the new vintage hit the shelves) I would never have given it a thought. As it happened, I bought a bottle, tasted it the same day and returned the next day for the remaining stock (3 bottles in all). Continue reading “Top-notch Blaufränkisch – Homola Kékfrankos 2015”
Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. Continue reading “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok”
You must be logged in to post a comment.