Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mind egyéniségek. Határozottan elkülöníthető stílussal, ez igazán csak most tudatosult bennem, pedig tavaly is kóstoltam mind a négyet (lásd itt és itt). A Libás rendkívül populáris, a két portugieser inkább a skála másik végéhez tartozik, a Bogyólét pedig nevezhetjük középutasnak – ráadásul idén igazán jól sikerült. Continue reading “Vörös újborok”
Jó az új Bogyólé? Nem rossz. Mégis… Ezúttal, tudtommal első alkalommal, tisztán zweigelt, kékfrankos nélkül, és ez mintha nem vált volna előnyére (csak nem főbb szerepet kap amaz? éled a villányi kékfrankos? lásd Carte Blanche). Vagy talán az évjárat lesz a ludas? Continue reading “Vylyan Bogyólé 2023”
Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet. Continue reading “Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf”
Versenytárs nélkül a Bogyólé? Ma már bizonyosan nem. A hazai szénsavmacerált vörös újborok még nem árasztják el a hipereket, de a villányi klasszikus mellett már Ruppert Bolond Kalapossal és Bujdosó Libással is olthatjuk bozsolé-szomjunkat. Előbbi még beszerzésre vár, utóbbi már átesett a teszten. Continue reading “A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022”
Versenytárs nélkül. A sebtében kihozott portugieserek és társaik nem ugyanazon a pályán játszanak, mint a szénsavmacerált vörös – előbbiek alapján eddigi tapasztalatom szerint nehéz elképzelni, mitől is lehet jó az újbor, utóbbiba viszont rendesen bele lehet habarodni. A Vylyan Bogyólé talán az egyetlen hazai képviselője az egzotikusabb technológiának (lásd Beaujolais), és 2020-ban sem hagy cserben.
Continue reading “Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020”
Rajongok az újborért. Ez a kijelentés rögtön pontosításra szorul: az eredeti, Beaujolais-ban készülő verzióért, illetve, mint arra nemrég ráeszméltem, valójában még azon belül is kizárólag csak az igényes kézműves darabokért. Egy világ választja el ezeket az egyéb primőrök hadától.
You must be logged in to post a comment.