Rövid leszek: qva jó. Pedig hosszan vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a nagyseggű palackba zárt, francia nevű parvenü (valójában egy primőr elsőgenerációs kékfrankos). Mivel azonban évek óta nem kóstoltam villányi kékfrankost és Kiss Gáborra is illett ránéznem, végül összeadódtak a vektorok.
Érezhetően lendületet vett a kifarolás a cabernet-zsákutcából: az elmúlt félévben több kiemelkedő kadarkát és kékfrankost kóstoltam, mint előtte éveken át (Szentesi, Labor Winery, Juhász Milán, Heimann & Fiai, Hoop Wines, Németi Zoltán, Márkvárt). Végre Villány is villant.
Ahogyan az várható volt, ez a húsosabb, teltebb, érettebb oldalt képviseli, de a ló túloldalától bőven innen. A kékfrankost alapból túl savasnak találó édesszájúak is rápróbálhatnak, ugyanakkor a klasszikus kékfrankos erényekért lelkesedők is személyiséghasadás nélkül élvezhetik. A gyümölcs-hangsúly nem jelenti a frissesség, a lendület vagy a fűszerek felszámolását. A fában töltött időnek nincs vaníliasodóban vagy csokis nápolyiban megnyilvánuló nyoma. Kóstolva két marék cseresznye, egy marék szilva, maggal együtt, ráadásnak némi grafit, az intenzitást pedig egy csipetnyi illó segíti. Nekem ilyen fiatalon is tetszik a tannin, tartást ad, de nem üt, a sav él és hosszan kitartja a lecsengést. Én vettem még egy palackkal, szerintem 2-3 év múlva lesz az igazi (ha addig nem válogatom be a régóta tervezett magyar vörös a világ ellen tesztbe).
6-7 pont és 5450 Ft.
Ha kékfrankosügyi államtitkár lennék, ezt nyomatnám óriásposzteren (előtte persze egyeztetnék Kiss Gáborral, hogy a címke ne hófehér legyen, hanem éjkék). Mindenesetre az öntőforma kész, remélem, hogy idén is használták.
You must be logged in to post a comment.