Ehhez a teszthez már írtam egy beharangozót, ahol a módszertannal bíbelődtem. Mielőtt rátérnénk a lényegre, ami ezúttal nem biztos, hogy valóban a lényeg, még egy kérdést érdemes megvizsgálni: Miért kellene nekünk a hagyományos fajtáinkra hagyatkozni? Akinek a hagyomány önmagában érték, az a következő két bekezdést nyugodtan átugorhatja. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész” →

Jól hangzik, de vajon igaz-e. E sorok írásakor még egy hét választ el a teszttől, amelytől azt remélem, hogy közelebb visz a válaszhoz. Annyi egypontnullás teszt után – értsd: 1 borvidék, 12 bor, állítsuk sorrendbe – talán megbocsátható, ha ez most koncepciós lesz. Nem a sauvignon blanc-nál tűnt fel először, de ott aztán ordított, hogy a hazai piacon, fehérborban, bealkonyult a nemzetközi fajtáknak. Nem mintha hozzáférésem lenne bármilyen kimutatáshoz vagy rendszeresen végigkóstolnám a magyar kínálatot, csak azt látom, hogy az általam frekventált borkereskedésekből eltűntek a drágább chardonnay-k, sauvignon blanc-ok, rajnai rizlingek. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem” →