Nem tudom, mennyit ér, amikor én dicsérek tokaji furmintot. A lelkem mélyén meg vagyok róla győződve, hogy sokat, de van itt egy átugorhatatlan praktikus bökkenő: ha teszem azt, a loureirót szeretném fölfedezni, akkor biztosan nem olyanhoz fordulnék befektetési tippekért, aki folyton a fajtával szembeni fenntartásait szajkózza.
A tisztánlátás érdekében tisztázzuk: a Disznókő Inspiration Dry nem furmint, hanem házasítás – 15 százalékban hárslevelű -, ami pedig saját furmint-szkepszisemet illeti, az precízebben tokaji száraz furmint-szkepszis.
A korábbi években a Disznókő külön palackozta a különböző dűlőkből származó furmintjait és a hárslevelűt. Az ’Inspiration’ ezeket a mikroszériákat egyesíti, ami dupla előnnyel kecsegtet: egyrészt így értékelhető – és könnyebben értékesíthető – mennyiség kerekedik, másrészt a házasítás megadja az esélyt, hogy a részekből egy nagyobb egész kerekedjen. Minden összetevő fahordóban érett, de egyik sem újban.
Az Inspiration legnagyobb erénye az egyensúly. A tokaji szárazaknál különösen nagy kihívásnak tűnik az ideális szüreti időpontot eltalálni – érett gyümölcs túlzó alkohol nélkül, frissesség büntető almasav nélkül, struktúra érdes textúra nélkül. Az Inspiration sikeresen oldja meg ezt a bonyolult feladatot (arról fogalmam sincs, hogy ez mennyiben az évjárat ajándéka, és mennyiben az alkotók tudásának és ízlésének dicsérete).
Nyitáskor a hordó még tisztán érezhető, aztán néhány órával később mellékmotívummá szelídül. Az illat a műfajon belül kimondottan intenzív, friss és elegáns (körte, ananász, gyömbér és egy kis agyagos/gyurmás jelleg). Kóstolva tiszta, egyenes és lendületes. Nem izombor, fő erénye nem a koncentráció vagy a súly, hanem az egyensúly. Egyetlen alkotóelem sem játssza túl a szerepét. Jól iható, tetszetős és elegáns anélkül, hogy megtagadná a származását.
6-7 pont, és tokaji viszonylatban remek vétel.
Nem akarok ünneprontó lenni, de a név még csak-csak elmegy, a címke azonban teljes ihletzárlatról tanúskodik.
You must be logged in to post a comment.