A 2015-ös az egyik kedvenc hazai borom volt 2018-ban. Látva, hogy 2016 itthon – és Ausztriában – milyen remek évjárat lett fehérben, nem tűnt alaptalannak az a reményem, hogy ez még nagyobb dobás lesz. Sajnos, a kis lépés is csak hátrafelé jött össze.
A legjobb 2016-os fehéreket a határozott kontúrral megrajzolt gyümölcsökön túl a lendület és a hossz teszi emlékezetessé. Ennél a bornál az volt a benyomásom, hogy a borász előre tartott a juhfark sokszor valóban túlpörgő savaitól, és mindent megtett, hogy megzabolázza őket. Ő nyert, mi veszítettünk. Sikerült a juhfark szarvát letörni, a nyomulós kost a kezes bárányhoz közelíteni.
A visszafogott illatban méz, ásványok, alma, körte, birs, de mindez pörkölt mogyoró és cellulóz szűrön keresztül. Kóstolva testes, lustán hömpölygő, sűrű és tanninos, hiányzik a forgatónyomaték. Számszakilag meglehet a sav, de csak üt, nem frissít. Nagy bor kis feszültséggel. Nekem ez a pohár félig üres.
5 pont és 5000 forint.
You must be logged in to post a comment.