Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát.
A név merő ihletzárlat, a koncepció lerágott és fényesre szopogatott csont, a kivitelezés tisztes középszer, a pillanat elhamarkodott. Egyetlen dolog szól a November mellett, és ha másért nem, azért hálával tartozom, hogy ennek jelentőségére újra figyelmeztetett: becsületes bor. Nincsenek levágott sarkok és nincs utólagos optikai tuning – szőlő + élesztő + hordó = bor. Hogy még 2017-ben sem érett meg annyira a cabernet franc és a merlot, hogy ne legyen paprikás? Hogy miért kellett 2019 tavaszán már kiebrudalni a pincéből, amikor érezhetően nincs még kész? Hogy ki az a tökkelütött, aki még mindig kíváncsi egy szekszárdi bordóira és erre nem sajnál 10 eurót? Egyik kérdésre sincs válaszom. De mindez csak dohogás és okoskodás, a lényeg, hogy megittuk, és a végén jól esett.
Cabernet franc és merlot egyenlő arányban. 2017-ben a kapanyél is beérett, de vagy az idő előtt letudott szüret vagy a szeles hát teszi, mindenesetre alkoholédességnek, lekvárnak vagy akár savhiánynak nyoma sincs. Nyitáskor kaotikus kép fogad, mint egy akciófilmben, amikor a fő gonosz a délutáni csúcsforgalomban kikapcsolja a közlekedési lámpákat. Az első benyomásom az volt, hogy olyan, mint a 15 évvel ezelőtti középkategóriás villányi vörösek. De aztán harmadik napra csak sikerült a roncsokat elvontatni, a közlekedési lámpákat újra beüzemelni, és a rendet látszatát helyreállítani.
Mint a Szeleshátakban általában, ebben is föllelhető a paprika minden árnyalata: a méregzöld, hegyes csípőstől az őrölt pirosig. A paprika árnyékában feketeribizli, málna és dohány. Kóstolva összességében korrekt az egyensúly, van sava, van borsa, és a tannin sem radírozza le az ízlelőbimbóinkat. Nincs túlextrahálva, feltételezem, hogy a hozamkorlátozást sem vitték túlzásba, így a test közepes, a korty egészen jól csúszik. Ha most azt mondom, hogy két év múlva egészen jó bor is lehet, az mit jelent a fogyasztók 99 százalékának?
5 pont és 3000 Ft.
You must be logged in to post a comment.