Ez mi ez? Tartottunk egy cabernet franc vaktesztet, és az egyik vendégbor ellopta a sót. Annyira vendég volt, hogy a meglepetésért felelős barátom sem tudta felidézni, honnan keveredhetett a pincéjébe.
30 fokban vörösbort inni majdnem Darwin-díjas ötlet, de hát ezen a nyáron azt is képtelenség megjósolni, hogy másnap mire számíthatunk, nemhogy hetekre előre tervezni. A vakteszt eredményét ennek fényében kellő fenntartással kezeltem, ám a rákövetkező két – kellemesen hűvös – estén én szöszöltem a maradékokkal, így merem állítani, hogy izzadtan és vakon sem lőttünk mellé. (Más kérdés, hogy a teszt kisebbik meglepetése, a 2016-os Mészáros Pál Classic Selection Cabernet Franc visszakóstolva reménytelen középszernek bizonyult.)
Jó bor, jó korban. Kerek, érett, harmonikus. Az illata alapvetően fekete cseresznyés, dohányos, grafitos. Sem zöldborsó, sem vanília, sem alkohol nem zavar be. Kóstolva kiegyensúlyozott, szaftosan gyümölcsös, illesztési hézagok nélkül. Semmiből sincs benne túl sok, és semmiből sincs túl kevés. Nem szárít, nem reszel a tannin, nem éget az alkohol (pedig a címke szerint 14,5 százalék).
A 10 pont felől nézve a komplexitás és az izgalom szerényebb szintje miatt lenne elmarasztalható. De eszem ágában sincs elmarasztalni, nem győztem ámulni, hogy egy olyan pince, aminek eddig csak a nevét hallottam, ilyen hibátlan bort készített.
7 pont
Próbáltam nyomozni, de nem jutottam messzire: ez a bor annak idején számtalan versenyen nyert, az egyetlen beszerzési forrásnak maga a pince tűnik, ahol most a nem túl ígéretes 2014-est árulják 4000 forint körüli áron.
You must be logged in to post a comment.