Utcácska a gyöngyöspatai hétszintes (!!) pincesorból. Akárhányszor látom, mindig elgondolkozok, micsoda borkultúra létezett itt a régmúltban.
Új köntösben Nagygombosék korábban Gróf Grassalkovich néven futó csúcsrozéja. Beaujolais szőlőjéből, a gamay-ból készül, részben hordóban érik. Egyedi színfolt a hazai rozépalettán, érdekes és karakteres.
Kékfrankos alapú vörösbor Somlóról, a vendégként kiállító Dénes Hegybirtoktól. Hűvös karakteréről osztrák blaufrankischok jutottak eszembe, játékos, érdekes darab.
Mutatós címke a Bata-Loyal birtoktól. Szűkös időmet beosztva a vörösökre koncentráltam, a pince még letöltés előtt álló 2018-as kékfrankos hordómintája nagy felfedezés, jelenlegi állapotában pazarul gyümölcsös és jól fogyasztható. Feltétlenül vissza kell térni hozzá, ha palackozásra kerül, nagy reményeket fűzök hozzá.
Falusi idillkép.
A Kékhegy pincénél nem csak kiváló siller, de remek cabernet franc is készül Andesit néven – ha jól értettem, a borvidék legidősebb ültetvényéről. Mértéktartó, kiegyensúlyozott bor.
Fesztiváli körülmények között érdemes csupán benyomásokként kezelni a kóstolásokat, de ha ez a bor – Páger Kékfrankos 2018 – polcról levéve is olyan jó lesz, mint amilyennek itt tűnt, akkor a legeslegjobb magyar kékfrankosok új trónkövetelővel találják szemben magukat.
You must be logged in to post a comment.