Sokunkat foglalkoztató, ám kutatások hiányában mindössze urbán legendákra épülő témát járt körül Master of Wine tézisében Jonas Tofterup, melynek kivonatát augusztus végén adta közre a Decanter.
Amint arra Jonas bölcsen felhívja a figyelmet a cikk végén, a kísérlet mindössze egyetlen borra terjedt ki, a téma további vizsgálódást igényel – amire jutott, az azonban meglepetést okozhat. A tesztelést egy a spanyolországi Ribera del Dueróban található pincészetben végezték, ugyanazon borral: az első és második adag Skandináviába repült és vissza, egyik esetben két hónappal, másikban két nappal az elemzés előtt, a harmadikat a környéken zötykölődtették egy teherautóban nyolc órán keresztül, a negyedik pedig soha nem hagyta el a borászatot. Az egyéb (körültekintő kivitelezésről árulkodó) részleteket az eredeti cikkben találják, a lényeg: a borokat kémiai és érzékszervi bírálatnak vetették alá. Az eredmény: nem sikerült kikóstolni lényeges különbséget az eltérő bánásmódban részesített minták között, a szállítást elszenvedő palackok nem mutattak semmilyen negatív hatást. Az egyetlen – egyben váratlan – analitikailag kimutatott következmény a repülőn szállított tételeket érintette: vesztettek szabadkén-tartalmukból.
Mindennek tükrében úgy tűnik, hajlamosak vagyunk túlaggódni a helyzetet, amikor egy kóstolóra vagy éppen vendégségbe (fogyasztásra, nem ajándékba, értelemszerűen) viszünk bort. Óvatlanságra mindazonáltal senkit nem buzdítanék, a nyári melegben például könnyen megfőzhetjük borunkat szállítás közben, illetve sohasem tudhatjuk, hogy a futárszolgálatok mennyire ügyelnek erre, mikor online vásárolt borainkat kézbesítik – én ugyan meg szoktam kockáztatni, hogy nyáron is rendelek bort, de ezt mégis célszerűbb a hűvösebb évszakokra halasztani.
Forrás: Travel shock: Myth or reality?
You must be logged in to post a comment.