A Györgykovács pince átalakulásáról és a jeges rémületről, ami a szívembe markolt már írtam az Olaszrizling kapcsán. Dióhéjban: a Györgykovács házaspár megkezdte a rendezett visszavonulást. Én pedig félek, hogy újabb borász hősömet fogom elveszíteni.
Az elmúlt évtizedben az aprócska birtok aprócska választékában nekem a Tramini szerezte a legtöbb örömet. A traminit viszonylag kevesen szeretik, én azonban annál inkább, és noha életem egyik legemlékezetesebb bora egy 2005-ös édes sárgamuskotály volt – a rejtőzködő tokaji Alanától -, megremegett a szívem, amikor láttam, hogy 2016-ban praktikus okokból összeboronálták a két illatos fajtát. Fölösleges volt aggódnom. Ez a házasítás a Györgykovács Traminik méltó folytatása.
Györgykovács bort kóstolni nekem – ritka kivételtől eltekintve – különleges élmény. Az elmúlt 5 évjáratban mindig találtam legalább egyet a négy közül, amikor a fegyelmezett jegyzetelésből átváltottam a tagolatlan dünnyögésbe és bólogatásba. Most is így jártam. Ez a bor magával ragadott és elsodort.
Nem tudom, hogy a muscat lunel-rész mekkora lehet, de az összbenyomás inkább traminis. Az illat rózsás, somlóis, komplex, percenként újabb és újabb rétegeket tár fel. Kóstolva kifogástalan egyensúly, sós, mézes aromák kovaköves, kútvizes jegyekkel kiegészülve. Élő, fedetlen savak, a korty második felétől érintésnyi cseresség. A lecsengés hosszú és teljesen száraz. Emlékezetes bor. Képes megteremteni azt az illúziót, hogy csakis a Somlóról származhat és csakis egy kispincétől.
7-8 pont. Nem olcsó, de miért lenne az?
You must be logged in to post a comment.