Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált.
A Maetierra a Vintae csoport Észak-Spanyolországot átfogó fiókborászata, amely az atlanti fehérekre összpontosít. A Vintae számomra minőségi garancia, mivel Rioja egyik örökös ár/érték bajnoka, a Lopez de Haro az ő istállójukból származik csakúgy, mint Toro gazdaságos matadora, a Matsu.
Az albariño a legtöbbre tartott spanyol fehér, és aki még nem tudja, hogy egy spanyol fehér mennyire jó lehet, az ain’t seen nothin’ yet. Ez ugyan nem egy kőkemény, inas, szálkás albariño, de ennél fontosabb, hogy a gyorsan inflálódó albariño-piacon minőségi best buy-nak számít. Kisebb csoda, hogy ezt a minősítést meg tudja őrizni a távoli és egzotikus Magyarországra importálva is.
Az illat intenzív és gyümölcsökben gazdag: felerészt trópusi (ananász, papaya), felerészt európai (zöldalma, őszibarack). Kóstolva telt, krémes és szaftos, kellemesen fanyar, mint egy narancsdzsem, és a forgatónyomaték kedvéért hagyhattak benne egy kis almasavat is. Felsejlik némi rhone-i fehér jelleg, nem lepődnék meg, ha nyomokban viognier-t is tartalmazna. Komplexitásban van még hová fejlődnie, de a szakirodalom szerint az albariño 3-4 évesen ér a csúcsra.
6 pont és 3200 Ft.
Van egy tökös tesója, a még hárommal egzotikusabb Hondarrabi Zuri, ami szerintem komplettebb és izgalmasabb bor, de kevésbé populáris stílusú, mint az Albariño.
You must be logged in to post a comment.