Lehet, hogy két évtizedes története során a Kopár/Kopar egyetlen évben sem volt a legjobb magyar vörösbor, de abban biztos vagyok, hogy ilyen átlagot egyetlen riválisa sem hozott. Megközelítőleg sem. Az érdemek elismerése mellett, maradt, sajnos, elég ok a berzenkedésre: a visszaélés a termőterület nevével, az olcsó trükk az ékezettel, a meredek volumennövelés, a legjobb merlot átfejtése a Solus-ba, a legjobb minden más átfejtése az Attilába. De az elfogulatlanságért folytatott sziszifuszi küzdelmet én soha nem adnám fel; előbb fogadnék némaságot, minthogy az elméleteimhez igazítsam a tapasztalatot. A jó bor ritka csoda, ne húnyjuk be a szemünket, amikor ránk mosolyog.
Fogalmam sincs, hogy Villányban milyen év volt 2016, azt tudom, hogy Szekszárdon nem az évszázad évjárata. Ez a bor a nem túl forró évjáratok erényeit mutatja, a hátrányok nélkül. És egészen kellemesen ötvözi Bordeaux erényeit Riojával. Nemzetközi jellegű és színvonalú. Van viszont egy rossz hírem is, nem egy csábító, tetszetős bor, a naiv vagy hedonista kóstolóknak aligha lesz a kedvence.
Az illat intenzív és mély, nem árnyékolja le a hordó, nem gyümölcshangsúlyos, nem sugall édességet, nem süvít belőle az alkohol. A sötétebb árnyalatok dominálnak: balzsamecet, fekete olíva, grafit, szeder és áfonya. Kóstolva is ez a vonal folytatódik, kellemesen fanyar, pikáns, nincs benne semmi kommersz csillogás, inkább tartózkodóan elegáns. Sima felszín, jó egyensúly, koncentrált, de nem nehéz. Van élet a kortyban, ha nem is veti szét az energia. A tannin nem kevés, a minőségére nem lehet panasz. Három nap alatt folyamatosan szépült; lehet még belőle nagy klasszikus.
7 pont és 8750 Ft.
You must be logged in to post a comment.