Egyhétvégés túránk szekszárdi napját a Heimann család pincénél zártuk. Bodriék érlelési kísérletes kóstolója után itt is izgalmas program várt ránk: az elsők között ismerhettünk meg egy teljesen új megközelítéssel készült borcsaládot Heimann Zoltán jóvoltából.
A pince elmúlt években folytatott kísérletei egy új brandben teljesednek ki 2020-ban: a Heimann & Fiai név alatt kizárólag helyi fajták jelennek meg, a 2018-as évjárattal kezdve. A két kadarkát és öt kékfrankost magába foglaló sorozat közös jellemzői a visszafogott alkoholtartalom (jellemzően 12%), a spontán erjesztés, a nagyméretű hordók használata, valamint az alacsony kénszint és nem utolsósorban a nagyvilág (elsősorban talán az Újvilág, ill. Európában a melegebb klímás borvidékek) vörösbor termelőit évek óta lázban tartó egész fürtös erjesztés (melynek során szüretkor a termés kisebb-nagyobb részét nem bogyózzák le, hanem egyszerűen beleöntik az erjesztőbe, a zúzott-bogyózott szőlő közé, alá vagy fölé, ízlés szerint).
Az alkalom, illetve a tökéletes körülmények (kóstolótermi, ültetett kóstoló, szűk kör – a borász, a társaságomat adó két másik borász barátom és jómagam -, visszakóstolás, no és nem utolsósorban Zalto burgundis poharak!) jegyzetelésre késztettek.
Kadarka Szekszárd 2018
P9 és új klónok.. Ahogy a pincétől várom: kadarkához mérten szokatlan tisztaság, a gyakori pemetefű cukorkás, oxidált, Botritisz számlájára írható felhangnak itt nyoma nincs. Feltűnik viszont a kocsány aromatikája – egyesek ezt kellemetlenül zöld jegynek találhatják, számomra inkább izgalmas, fekete borsos, érdekesen fűszeres csavart csal a borba. A jellegzetes könnyedség mellett a korty is feszesebb a megszokottól, szép savakkal és valamelyest határozottabb tanninnal (amit oly gyakran hiányolok). A kadarka új arca, tetszik. 5,5 pont (86/100)
Kadarka Porkoláb-völgy 2018
P123, P115 és P131 klónok. Ugyanaz a bors vezette extra fűszeresség, több gyümölcs. Szellős felépítés mellett egészen határozott tannin, szép sav. Összehasonlításban egyfajta syrah-s jelleget mutat, mélyebb, ez a kerekebb a kettő közül. Csiszolt, szép bor, szívesen innám. 6 pont (88/100)
Kékfrankos Szekszárd 2018
Nem egy tipikus szekszárdi vörös. Puritán és friss. Kissé funky (némi fülledtség), de egyszersmind nagyon tiszta is, és akad benne izgalom. Némi pikáns, kocsányos zöld, tölgyaromák sehol a láthatáron. Kerek és arányos, könnyed, de kellően tanninos. A letisztultság és a fogyaszthatóság a legnagyobb erényei. 5-6 pont (87/100)
Kékfrankos Bati Kereszt 2018
A sor egyetlen teljes egészében bogyózott szőlőből készült bora. Tankönyvi kéfrankos, meggymagos aromákkal. Eszköztelen, visszafogott. Kerek, szelíd, kellemesen lágy, az ihatóságot szó nem érheti. Természetes és egyszerűen finom. Mondjuk nem különösebben bonyolult vagy hosszú. 5,5 pont (86/100)
Kékfrankos Baranya-völgy 2018
Több izgalom, több gyümölcs – édes bogyósok, meg bors a kocsányból. Kellemesen filigrán, ivós, nagyon puritán. Természetes, de nem extrém stílusú, tisztasága nem kérdéses. Ismét, fogyaszthatóság, gördülékenység mindenek előtt. Új szekszárdi dimenzió. 6 pont (88/100)
Kékfrankos Szívem 2018
A Baranya-völgy öreg tőkéi. Érettebb, sötétebb gyümölcs, nagyobb mélység. Továbbra is inkább korai, mint késői szüretnél járunk, remek frissesség. Kerek korty, jó tanninok, erőteljesebb szerkezet. Minden tekintetben a Baranya-völgyre emlékeztet, csak egyszerűen tartalmasabb, meggyőzőbb. Kiváló. 7 pont (90/100)
Kékfrankos Experiment 2018
Szénsavas macerációval készült. Intenzív, finom is, izgalomban se szenved hiányt, ugyanakkor kissé már elvont, némileg a minimális beavatkozással készülő borok világát idézi. Csak nyitottaknak. 5 pont (85/100)
You must be logged in to post a comment.