Vöröset? Nyáron?

Van egy-két olyan ízlésrezervátum, amelynek a létezése máig megdöbbent. Vannak, akik csak vörösbort hajlandóak inni, mások szerint a rozé csak színes víz, és vannak, akik a maradékcukortól féltik a férfiasságukat. A legnépesebb gyülekezetet az a dogma tartja össze, hogy „márpedig a bor színe vörös” (némi türelemmel és odafigyeléssel egyébként őket is ki lehet csalogatni a napvilágra). De nem akarok fölényeskedni, laktam én már jó néhány szekértáborban, és máig maradt egy-kettő, ahol ismerősként üdvözölnek. Például szilárd meggyőződésem, hogy nyáron jobban esik a fehér, mint a vörös, és hogy a fehéreket alacsonyabb hőmérsékleten érdemes fogyasztani, mint a vöröseket.

A nemzetközi borsajtót olvasva azonban olyan szőnyegbombázásnak voltam kitéve a “nyári vörös” témakörben az utóbbi években, hogy végül beadtam a derekam és tettem egy próbát. Kánikulában nyilván a száraz, élénk, karcsú, gyümölcsös, tanninszegény borok indulnak előnnyel. Mondjuk, ez a leírás eléggé emlékeztet a “bisztróborra” – ha valaki tudja, hogy mi a különbség, ne habozzon a fölvilágosítással!

Dúzsi Szekszárdi Kadarka 2019

A forgalmazó által megadott leírás alapján ez a nekem való bor, és kadarka lévén nyárra is megátólértetődő választás. Sajnos, a valóság kijózanító – ugyanaz a se-íze-se-bűze, halk mocorgás, mint a legutóbbi kadarka-tesztünk mezőnyének nagy részénél. Bizonytalan, jellegtelen, erőtlen piros bor. Haragudni nem lehet rá, de kétlem, hogy lesz aki az első palack után még egyet vásárol. Nyári vörösnek 4 pont, amúgy 3-4. 2650 Ft.

Kiss Gábor Cuvée 364 Rouge 2019

Csak találgatni tudok, de talán cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és kékfrankos az összetétel. Ez aztán nyári borként meg is pecsételi a sorsát: túl nehéz, túl strukturált, túl tanninos, túl kesernyés. Inkább egy gazdaságos villányi bordói, mint üdítő védőital hőguta ellen. Nyári bornak 4-5 pont, télinek is. 2500 Ft.

Petit Pittacum 2018

A mezőny egyik legjobbja. A mencia hajlamos a redukcióra, és erre is ráfér a levegőztetés. Amint kitisztul, az illat mély és fajtajelleges: ibolya, grapefruit, vadhús. Teljesen kitöltött korty, feketebogyós gyümölcsökkel, energikus, jó ízű, jó egyensúlyt mutató bor. Komplex, nincs benne semmi olcsó. Nyári borként csak a tannin mennyisége miatt érheti szó. 8 pont nyárra, egyébként erős 6 és nagyon jó vétel 3100 forintért.

Csányi Cabernet Sauvignon 2017

2017-ben még a legolcsóbb Csányi-borok is ideális érettséget mutatnak, és az árukhoz képest egészen szenzációs minőséget. Komplexitásban nem felső polc, és sűrűszövésűnek sem mondható, de képes megmutatni, hogy miért lett világhódító fajta a cabernet sauvignon, és nincs nyilvánvaló hibája. Komoly illat, finom, telt, enyhén édes korty. Jó ízléssel kivitelezett kommersz bor. Nyári bornak 5 pont és egyébként is 5. 1200 Ft. (Egy időben, különböző címkékkel, minden szupermarketben ezt nyomták (volt, ahol 800 forintért), most már csak az Aldiban kapható. A 2018-asok messze nem ilyen minőségűek.)

Musso de Casa Rojo Red 2018

Tempranillo, de nem Rioja, ez magyarázhatja az árat. Általában el szokták mondani, hogy a tempranillo csak Riojában tündököl (meg Ribera del Dueróban, meg Toróban, csak más néven), ez lehet a kivétel, ami a szabályt erősíti. Ennyire üde, frissítően élénk vörösborral nagyon ritkán lehet találkozni. Mindent tud, amit egy olcsóbb vöröstől elvárhatunk, a sav és a tannin minőségében pedig a felső kategóriának is leckéket adhatna. Nyári borként 9 pont, egyébként 6-7. 3265 Ft.

Alte Keller Szendehely Zweigelt 2018

A 2017-es kiváló volt, ez nem annyira (a sztori itt olvasható). Tulajdonképpen hozza az előd erényeit: tisztaízű, friss, gyümölcsös, fűszeres, könnyed – inkább sillernek látszik és hat, mint teljesjogú vörösnek -, de a sav kissé túlszalad. Nyári borként ez a savanykás, zöldes húzás nem olyan nagy hátrány, melegebben pedig nem is érződik, ám a spanyolok mellett nem lehetett nem észrevenni. Jószándékú bisztróbor, kis megingással. Nyári vörösnek 6 pont, egyébként 5. 2200 Ft.

Moulin de Gassac Rouge 2019

Képtelen voltam kideríteni, hogy pontosan miből is készül, de saccra carignan és syrah viheti benne a prímet (valószínűleg grenache alapon). Mivel elvtelenül rajongok a dél-francia borokért és ez kiugróan olcsó, minden évjáratban megkóstolom, még soha nem volt jó. Ezzel most három napig elszöszöltünk, így derült ki, hogy a primőr felszín alatt remek bor rejlik. Az illat – szellőzés után – virágos, sonkás, cseresznyés, tintás, a korty húsos, strukturált, izmos és a műfajhoz képest elég tanninos. Most még vadóc, de jóval több anyag van benne, mint az ára indokolná. Nyári vörösnek 7 pont, egyébként 5-6. 2450 Ft.

Konklúzió

Hülyeség nyáron vöröset inni? Nem. Jobb, mint fehéret? Nem. Jobb, mint pezsgőt? Nem. Jobb, mint rozét? Nem. Jobb, mint sillert? Nem. Jobb, mint édeset? Igen.

Szóval, ha nagyon akarjuk, akkor találunk hidegen is működőképes vöröseket. Mondanám, hogy minél inkább silleres, kadarkás, annál jobb, de a mellékelt ábra azt mutatta, az ilyen borok ugyan relatív előnnyel indulnak, ám aromaszegénységük – esetleges bizonytalanságuk – az ünnepeltebb fajtákból nagyobb bornemzetek által készített borokkal szemben mégis veszítenek.