A felkarolásra szoruló, tehetséges és hungarikumnak betudható szőlőfajták listáját nálam a királyleányka vezeti. Teljesen egyedi karakterrel bír, kellemesen illatos, jó savakat tud. Jelenleg gazdátlan, alsópolcos reduktív fehérnél több fantáziát nem látnak benne borászaink.
Nem kell sokáig kutakodnom az emlékeimben, hogy méltatlankodásom jogosságát példával támasszam alá: a régi motorosok biztosan emlékeznek még a napjainkra sajnálatos módon elkallódott mátrai titán, Szecskő Tamás kiemelkedő fehérboraira – a királyleánykája is az volt (ennek írásos nyomait Albert Gazdánál és Táncoló Medvénél találjuk). Manapság már olcsó verziókra is úgy kell vadászni, mintha ezek is eltűntek volna a polcokról – csak nézzenek szét a nagyobb kereskedések online felhozatalában, vagy a hipermarketek még nagyobb szortimentjáben. A horgomra akadt Bolyki tanulmányozása (elfogyasztása) után továbbra is tanácstalan vagyok: ezt ne lehetne eladni ma Magyarországon?
Elég friss reduktív fehérnek, mégsem igazán tűnik annak – jó értelemben, ez egy borszerű bor. Illatos, de inkább a viognier világát idézi, mint muskotályét, őszibarackos és sárga ringlós, egyedi karakteréért pedig valami fehér virág illata felelhet, nekem nem sikerült megfejtenem. Karcsú és feszes, érdekes feszültségként lágy a textúrája, de élénkek a savai, kifejezetten száraz ízű, vonzó, kesernyementes fenolossággal a finisben. Egészen érdekes, messze nem tucatbor, rég kedveltem így bármit is a pincészettől. Jó (5 pont) és jó vétel (cca. 1900 Ft, hiperek, Bortársaság stb), kifejezetten ajánlott.
You must be logged in to post a comment.