Mediaworks és Fiáth Attila, kell ennél jobb ajánlólevél? Alig fél éve csodálkoztam rá, hogy a 2020-as TOP 100-as lista szerint a 2015-ös Bock Ermitage a legjobb magyar vörösbor. Kíváncsian várom, hogy idén sikerül-e valakinek a 2016-ost megszorongatnia – ez ugyanis még jobb.
Ha valamit duplán aláhúzott számomra az elmúlt néhány hónap, akkor az a versenyeredmények helyén kezelése. 97 pontos fehér, meg 97 pontos vörös 10 euróért? Ne vicceljünk már! Az más kérdés, hogy ha valaki azt mondja, ezek remek borok, remek áron, rögtön egy platformra kerülünk. Szóval, felejtsük el ezt a „legjobb” dolgot, még inkább felejtsük el a Bock-borok vagy Villány megítélését borsznob körökben, és koncentráljunk a beltartalomra. Mindenki jobban jár.
A 2016-os Ermitage újra az érleltség kártyát játssza ki. Koránál idősebbnek hat, és ez jól áll neki. Amolyan érleltebb rioja stílus (Reserva 2012/2013 környéke). Jó az egyensúly, talán a pinot noir, a kékfrankos és a portugieser hozza a frissességet. Illatban csokoládé, avar, rózsabors, aszalt szilva, vörösáfonya, balzsamecet, és még ki tudja, mi minden. A lényeg, hogy színekben és árnyalatokban gazdag. A hordó érezhető, de nem tolakodó. Kóstolva kellemesen fanyar, nem egy játékbor, nincs maradékcukorral vagy alkoholédességgel felpimpelve. Ízben cseresznye és szilva. Elég hosszú. Közepesnél több, a villányi átlagnál jobb minőségű tannin. Nehéz lenne róla rosszat mondani.
6 pont és jó vétel 10 euróért.
You must be logged in to post a comment.