Az éghajlatváltozásnak nincs nagyobb nyertese, mint Németország (a Norvégiához hasonló startupokkal most ne foglalkozzunk). 1984-ben fordult elő utoljára, hogy éretlen szőlőt szüreteltek. A 21. századi német borász rémálmaiban már az ecetes rothadás a főszereplő, amit a meleg és a csapadék találkozása hív életre. 2014-ben még egyszer utoljára megrezdült a léc, azóta viszont minden évjárat messze átlagon felüli hőösszeget hozott, és öt év alatt háromszor hirdettek jahrhundertjahrgangot (2015, 2018 és 2019).
A hazai kereskedésekben most nagyjából három évjárat fut párhuzamosan, ebből kettő évszázad évjárata és a harmadik sem esélytelen. 2018 minden idők legmelegebb tenyészidőszakát hozta, Kaliforniához mérhető hőmérsékletekkel, ami nyilvánvalóan nem kedvezett a klasszikus, magas frekvenciájú savaknak, ám ez az egyetlen negatívum. A pozitív oldal: példátlanul egészséges szőlőt szüreteltek, példátlanul nagy mennyiségben. 2018-ban a kapanyél is beérett, az alapborokból is bátran meríthet a bátortalan műkedvelő.
2019-ben ismét nagyon meleg volt, de legalább pihenőkkel: a három hőhullám közé hűvösebb, csapadékosabb időszakok ékelődtek. Panaszra egyedül az adott okot, hogy a kánikula megtizedelte az amúgy sem nagy termést, a napégés helyenként 20-30 százalékos kiesést okozott. Kritikusi körökben általános az egyetértés, hogy az összetorlódott jahrhundertjahrgangok közül ezt illeti a korona – a borászati fejlődést is figyelembe véve versenyben van a minden idők legjobbja címért. A borok koncentráltak, összetettek, élénkek és kiegyensúlyozottak.
2020 annyira friss, hogy kóstolási tapasztalaton alapuló értékelés még alig olvasható. Mindenesetre úgy látszik, hogy 2018 és 2019 után ez sem egy elveszett évjárat. A lelágyulás kevésbé fenyegetett, mint 2018-ban, és a borok nem lettek olyan koncentráltak, mint 2019-ben. Az első, tapogatózó értékelések szerint klasszikus stílusú, kiegyensúlyozott, elegáns, gyümölcsös, alacsony alkoholú borok születtek. Az általam kóstolt Fritz Haag és Bürklin-Wolf alapbor alapján ez hihetőnek tűnik.
Dr Bürklin-Wolf Riesling Trocken 2020
Amióta itthon is forgalmazzák, a Bürklin-Wolfnak ezt a borát minden évjáratban megkóstolom, és egyre jobban tetszik. Eleinte túl sok volt mindabból, ami keresztbe tehet az élvezetnek: „sponti-noten”, szén-dioxid és gyomorfalbontó savak. Aztán vagy az ő megközelítésük finomodott vagy a globális felmelegedéstől kaptak szárnyakat, mindenesetre mai formájában jóval barátságosabb. Nyitáskor a szokásos arcát mutatja, már ami a szúrós, kénes szagot illeti. A nagy újdonság, hogy ez másnapra elillan, harmadnapra pedig átalakul gyümölcskoktéllá. A konszolidált illat zöld ringlót, körtét, bodzát és vasas kútvizet idéző jegyeket mutat. A sav ugyan nem a legösszetettebb, viszont annál erősebb, voltak pillanatok, amikor az almasav átbillentette a túl sokba. Edzettebb rieslingeseknek tökéletes nyári védőital, a beavatatlanok jobb, ha nem ezen tesztelik a bicskájukat. 5450 Ft.
Fritz Haag Riesling Trocken 2020
Újabb klasszikus nagynév. Sponti-notenért nekik sem kell a szomszédba menni, de a főkolomposokhoz képest gyenge kezdők. Ha kipörgetjük a szolid gyógyvíz-szagot, az illat oregánót, rebarbarát, szecsuáni borsot és virágokat mutat, kóstolva pedig áradóan gyümölcsös: őszibarack, lime, jonathan alma. Pikáns, friss, vibráló savakkal, a lecsengésben visszajön egy kis vasas kútvíz-jelleg. Üdít, frissít, tipikusnak mondható modern alapriesling. 5150 Ft.
Dönnhoff Riesling Trocken 2019
A német riesling legszebb arca (már ami a belépő szintet jelenti). Ha a domesztikálás nem a mi asztalunk, ha nem akarunk zavaró részletek értelmezésével bajmolódni, vendégseregben viszályt szítani, akkor ez a tökéletes választás. Intenzív, virágos, vonzó, kristálytiszta bor. Szőlővirágos, sárgaalmás, ananászos, fehérborsos. Furcsa módon, nem áll nagyon távol egy tökösebb wachaui zöldveltelinitől. A sav számszakilag megvan, de összetettségben azért lenne még tér fejlődni. Ha nagyon tűhegyre vesszük, akkor talán kellemesebb is, mint kellene. Valami kis zavar, apró csavar, ami megbolygatja az élményt, felébreszti a kritikus elmét és segíti az arcfelismerést, nekem legalábbis, jól esett volna. Az árképzés elég bonyolult, alapból 5900 Ft, ami az aranyfokozatú törzsvevőknek lemehet akár 4000 alá is.
Van Volxem Schiefer Riesling 2019
Haladóknak a hátsókertben levezényelhető kalandtúra. Lehet nagy kortyokban hörpölni és közben periférikusan élvezni, hogy igen, ez az ursprünglich riesling a 21. század technológiai elvárásainak megfelelő tisztaságban. És lehet vele öblögetni, szöszölni is, vannak feltárható zúgai, kiszögellései, ropogtatható savai. Van Volxeméknél ez a szomszédgyerek, aki félig náluk lakik (a szomszédok szőlőjéből készül, akik talán nagyot szőlészkednek, de nevük és pince know-howjuk nincs). Személyes kedvenc. Kóstolás előtt nem kell háromszor meghajolni, de ha alaposabban körülnézel, lesz, ami lekösse a figyelmedet. Az ár 4800 és 3000 Ft között mozog.
Clemens Busch Vom Grauer Schiefer 2018
Az öreg Busch boraival jó ideje birkózom, és ha nem szembesülnék újra meg újra a sajtóban tapasztalható ájult tisztelettel, régen felhagytam volna az ostromlásával. Most végre sikerült egy kakaslépéssel közelebb kerülnöm a megértéshez. A vidám és könnyed alaprieslingek mellett jól kirajzolódott, hogy ez egy fajsúlyosabb, elgondolkodtatóbb, hosszabb lélegzetű pályamű. Öreg rozmár gyümölccsel nem szaroz már (riesling nulladikosok pedig nem fognak 8000 forintot kicsengetni egy palackért), így ezek hiányát most ne firtassuk; a megrögzött riesling-headek általában a savak minőségétől jönnek tűzbe, és e tekintetben egyáltalán nem egyértelmű a fölény az alapokhoz képest. Az egyensúly megvan, de ez annak is köszönhető, hogy a kissé szordínós savaknak besegítenek a fanyar, finoman kesernyés jegyek. A Grauer Schiefer jó ritmusra jár, de azért nem a táncparkett ördöge. Én végül megszerettem, és úgy éreztem, hogy az a plusz 10 euró árban nem olyan nagy áldozat a mezőny többi versenyzőjéhez képest kapott tartalomtöbbletért.
Utólag matatva a neten megtaláltam Stephan Reinhardt (Wine Advocate) kóstolási jegyzetét, és mélyen meghatódtam, hogy rokonlélelekre bukkantam. Ő ezt írja: „… már-már barátságtalan a maga aszketikus, köves, ropogós, citromos és élesztős tisztaságával, ami a kezdőket, akik gyümölcsre vágynak, próbára teheti, de az igazi riesling-rajongóknak annál izgalmasabb. Az illat komplex és a szellőzés segít kibontani, finomodik és némi gyümölcs is előkerül. De ez azért egyértelműen haladóknak való riesling.” 8000 Ft.
You must be logged in to post a comment.