Cutting edge – Istine Chianti Classico 2018

„Ha azt mondom, hogy dobtam egy hátast, amikor megkóstoltam az idei Istine felhozatalt, akkor nagyon visszafogottan fogalmaztam. Az új boraik egyszerűen káprázatosak. A tulajdonos, Angela Fronti chianti classicói a leghatározottabb egyéniségű borok közé tartoznak a borvidéken.” Mindezt nem én mondom, hanem Antonio Galloni, Robert Parker ex-utódja, a Vinous vezéralakja.

A legkevésbé sem állíthatom magamról, hogy a chianti-trendek ütőerén tartom a kezem, ezért jobb híján a szakirodalmi tartalomszolgáltatók vállára kapaszkodtam fel. Alaposabban szétnézve úgy tűnt, hogy a naprakészséghez három felszálló ágban lévő birtokot illene ismernem: Tenuta di Carleone, Istine és l’Erta di Radda. Mivel én a szomszédvár, Montalcino perselyébe dobálom a tagdíjat, végül mindössze egyetlen cutting edge chiantira áldoztam. Utólag szívesen lépnék egyről a kettőre, ám itthonról ez aligha lesz egyszerű.

Az Istine jól oda van téve: magaslati levegő, hűvösebb klíma, széljárta dűlők, jelentős napi hőingadozás, helyi család, helyi fajták, női borász, a közösségi médiába is átcsorduló becsvágy.

Az alapboruk 2016-os kiadása a Wine Spectator aktuális top százasára is felfért, én a 2018-ast kóstoltam. Csábítóan intenzív illat, tipikusnak mondható sangiovese karakter, meggyel, fekete földdel, oregánóval. Kóstolva pörgős, a kánikulában is jól iható, ám a szokásos bisztróbor tempónál többet nyújt: összetettebb, strukturáltabb, mélyebb, hosszabb. A tannin kiváló minőségű, tartást ad, de nem reszel. Az energia, az egészség, az egyensúly azt sugallja, hogy középtávon magasabbra is juthat, kérdés, hogy egy ilyen árszinten lévő és fiatalon is ennyire finom, üdítő bort tartogat-e bárki a jövőnek. 6 pont és 14 euró.

[Az első fotó forrása.]