A teszt előtt próbáltam összecsipegetni valamit az évjáratról, sok értelme nem volt. Úgy látszik, Provence-ban is a burgundi meg bordeaux-i sablont használják: vesszőfutás volt az egész vegetációs periódus, de augusztus végén varázsütésre minden jóra fordult, az évjárat kiszabadult a gonosz mostoha fogságából és világszép királylányként pozícionálta magát újra. A meseszerű elemeket lehántva annyit sikerült leszűrnöm, hogy míg 2019-ben az elhízás fenyegetett, addig 2020-ban a véznaság.
Mivel erős kételyek élnek bennem, hogy a provanszi rozé B-közép Magyarországon meg tudná-e tölteni egy vidéki művelődési ház bélyeggyűjtő szakkörének klubtermét, rövidre fogom a mondandómat. A borok továbbra is méltóak hírükhöz, változatlanul nehéz elképzelni más műfajban 8-10 tétellel ennél kiegyenlítettebb és elegánsabb mezőnyt. A 20-30 eurós rozék hallatán a legtöbben hátrahőkölnek, ám képzeljük csak el, hogy mennyibe kerülne, ha a világ legjobb fehéreiből vagy vöröseiből akarnánk hasonló kóstolót szervezni.
Az év jóhíre: a Whispering Angel soha nem volt kevésbé fás és soha nem volt jobb. Az év rosszhíre: a Whispering Angel soha nem volt még ennyire drága.
Tavaly elég szedett-vedett mezőnyt kóstoltunk, idén szigorúan az elitből merítettünk.
Ch d’Esclans The Palm 2020
Pálmaingeseknek ideális választás. Volt a megítélésében némi megosztottság, én az elismerésre szavaztam. Jól hozza a nem méregdrága vonalat, gyümölcsös, kedves, friss. Ha valakinek furdalja az oldalát, hogy mi ez az új rozé-őrület, akkor jó kiindulási pont a próbaszerencséhez. Ugyanakkor a tekintélyes zsűriben egy sztentori hang azt mondta, hogy ezt 10 euróért bármelyik provanszi rozé tudja. Lehet, hogy van benne némi igazság, nagy különbség azonban, hogy ezt már sehol sem lehet kapni.
Ch d’Esclans Whispering Angel 2020
Vagy a fa lefaragása, vagy a Palm megjelenése, vagy mindkettő jót tett neki, de én Whispering Angelt még soha nem éreztem ennyire kifinomultnak. Továbbra is mély a szakadék a kokózós/eszkortos imídzs és a palackba töltött valóság között, de ez legyen a yachtos bagázs baja. Lényeg a lényeg: a legkevésbé sem populáris, ám annál elegánsabb, finom részletekben gazdag, jól strukturált, kiegyensúlyozott bor. 8700 Ft.
Ch d’Esclans Rock Angel 2020
Fókuszáltabb, gyümölcsösebb, mélyebb, mint a Whispering Angel. Őszintén szólva, a strukturáltságot leszámítva a rokoni szálak alig kivehetőek. Igazi nagybor és szerintem a mezőny legjobbja. 25 euró.
Domaine Ott Ch de Selle 2020
Fura egy szerzet, a Rock Angel után nagy váltás. Nincs olyan texturális mélysége, mint annak, és ezért egy dimenzióval szegényebbnek hat. Amúgy szép és jó, természetes, tiszta és élénk, viszont egyszerű. 25 euró.
Domaine Ott Ch Romassan 2020
Bandol = mourvedre = sav + íz + tannin. Sokkal karakteresebb, mint a Selle. Pörgős savak, tömör szerkezet, aromagazdagság, harapós tannin (a műfaj mércéjével mérve). Amit eleganciában veszítünk, visszakapjuk energiában. Még nagyon fiatal. 25 euró. (De itthon is kapható 12 ezerért.)
Domaine Ott Ch Romassan 2018
Az egyik vendég húzta elő az archívumból. A díszítő jegyeket az idő kifakította, de a szerkezet szilárd. A két évjáratszomszédból következtetve, a 2019-es lehet most ideális korban.
Ch Sainte Marguerite Symphonie 2020
A sor legbájosabb tagja, selymes, krémes, őszibarackos, sárgabarackos díszítő jegyekkel. Könnyű beleszeretni, de arra ne számítsunk, hogy szívós kutatómunkával a felszín alatt komolyabb mélységekre lelhetünk. A sav lehetne élénkebb, a lecsengés hosszabb. 19 euró.
Lafage Miraflors 2020
Kakukktojás. Sem nem provanszi, sem nem drága. Illatban kilóg a sauvignon blanc lóláb, amúgy remekül hozza a frissítő, de nem közönséges nyári örömbor figurát. Savban a mezőny egyik legjobbja. 11 euró és ez best buy-já teszi.
Aki szeretné megérteni, hogy teljesen köznapi és épeszű emberek miként habarodhatnak bele a provanszi rozékba, az lapozzon ide, talán segít.
You must be logged in to post a comment.