A minap eszembe jutott, hogy megnézem, Jancis Robinsonnál volt-e mostanában valamilyen magyar bor, amiről lemaradtam. Az első, amibe beleakadtam, a Pajzos “T” Furmint volt, a 2019-es. „Mit csinál a Wine Society beszerzője – még mindig Freddy Bulmer? – a magyar borászokkal…? Ha ez kétszer ennyibe kerülne, akkor sem lennék meglepve.” 17 pont és nagyon jó vétel, állítja JR.
Persze, hogy kíváncsi lettem. Én végül 2018-ast kaptam (Auchan, 1700 forint), a hozsánnát pedig a 2019-es váltotta ki, de ezen az árszinten az ember nem akad fenn minden apróságon. A bor nem rossz és nem teljesen furmint. Éppenséggel azt a receptet követi, amit én kibicként régóta szorgalmazok: furmint alap, hárslevelű, sárgamuskotály homlokzatdíszekkel, de ez csak a második körben, a háttérkutatás után derült ki számomra.
Ki nem ugrik a pohárból, felismerhetően furmint, sejthetően némi extrával. A szokásos körtés, almás világ, némi agyagos bemosódással. Nem vonz, nem taszít. Kóstolva kerek, civilizált, közepes testtel, jó savakkal, jó egyensúllyal. Még egy kis texturális zizegésre is futja. A lecsengés elég fenolos, gyümölcshéjas fanyarsággal. Korszerű bor, jól fésült, jól trimmelt, ennyi pénzért igényes és tartalmas.
Én erős 5 pontnál feljebb nem mennék, de amint előkerül a 2019-es, abból is fogok venni.
You must be logged in to post a comment.