Minden olasz névben egy időmértékes vers rejlik bónusz rímekkel. Annál lelombozóbb, amikor olasztudásunk vagy pusztán az olvasottságunk átlépi a kritikus határértéket, és kiderül, hogy a Maserati Quattroporte utóneve „négyajtós”, a Ferrari Testarossáé „vöröshajú”. A Pietrarizzo az Etna egyik grand cru övezete, a jelentésébe viszont beletört a bicskám, én legalábbis meredeknek találom a „göndör sziklát”. De nem ez a lényeg, hanem hogy van itt egy velejéig vulkanikus fehér, ami annyira fogja a trendet, hogy a Wine Enthusiast Top 100-asában a 33. helyig kapaszkodott.
Nagyot megy most a vulkanikus bor, de kivételesen nem akarok elveszni, a „mi volt előbb: talajszerkezet vagy gombakolónia” vitában. Dióhéjban a lényeg: ez a bor olyan, mintha a Somlóról jött volna le, sőt, még olyanabb. BTW inkább furmint, mint juhfark, hárs, tramini vagy olaszrizling. És valahogy azt is érezni, hogy több napfényt nyelt el.
Túlnyomórészt carricante, nagyhordóban erjedt, seprőn érett 5 hónapot. Az első szippantás: bazaltturmix. És ez mindvégig megmarad alapmotívumnak. Ahogy melegszik, némi gyümölcs is előbukkan a kénköves pokolból: főzőalma, sárgadinnye, sóban eltett citrom, ikrás vilmoskörte. Kóstolva a korty telt, öblös, a savak kushadnak, jól érezhetően érett gyümölcsből készült, de nem édes. Az összbenyomás sem lomha, a száraz lecsengésben bejön egy adag almasav, hosszú és nem telít el.
Sok jót hallottam szicíliai fehérekről, ám ez az első eset, hogy indokoltnak éreztem a szuperlatívuszokat. A szaksajtóban tombol a pontvihar, a szokásos szórással: Wine Enthusiast 95 pont, James Suckling 93, Wine Advocate 91.
7-8 pont és 8500 Ft. Nem olcsó. De nem is pofátlanul drága; lassan meg kellene szoknom, hogy egy 15 eurós alapbor, szállítási költséggel együtt 6000 forint fölött van. És a Pietrarizzo Bianco már a nagybor alsó széle.
You must be logged in to post a comment.