A feltámasztottak – tihanyi kék és társai

„Ez a keményvonalas frakció szinte teljesen elutasítja a legkiválóbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. Ám annál nagyobb hévvel és csinnadrattával propagálnak gyakorlatilag ismeretlen szőlőfajtákat és borokat. Az ő szemükben ez az első számú kritérium – nem az, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire ismeretlen. […] azt akarják elhitetni velünk, hogy azok a nyomorult fajták, amelyek a szőlőművelés, borfogyasztás stb. sokszázéves története alatt soha nem tudtak kilépni az ismeretlenség homályából, mivel csak elvétve érdekesek (pl. a trousseau, a savagnin, a grand noir, a negrette, a lignan blanc, a peloursin, az auban, a calet, a fongoneu vagy a kékfrankos), olyan borokat adhatnak (valójában ritkán iható, hacsak el nem vesznek valamilyen nagyobb házasításban), amelyek beszerzéséért a fogyasztóknak érdemes törni magukat.”

Ez Robert Parker sokat idézett kirohanása volt 2014-ből. Azóta a helyzet, parkeri szemszögből, sokat romlott. Az egzotikus, kimondhatatlan nevű, helyi fajtákból készült borok részvényeinek értéke tovább emelkedett, a globális chardonnay-é és a globális cabernet-é tovább esett. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a nagy bordóiak, kaliforniaiak, burgundiak ára pedig kilőtt a sztratoszférába, bérből és fizetésből élőknek már esélyük sincs megtudni, hogy Parker milyen borok ízével a szájában átkozta ki a „keményvonalas frakciót”.

Néhány nap múlva egy klubdélután keretében, Szentesi József boraival felfegyverkezve fogok a „nyomorult fajták” mellett érvelni. Ismerős feladat, ismerős terep, sokszor körbejártam már ezt a kérdést (legutóbb itt). A “mindenbenjobb” régen eltűnését jól szemlélteti, hogy azt, amit én másfél évtized alatt nagy homlokráncolással összeokoskodtam, ma egyetlen másodperc alatt köpi az OpenAI. Amikor megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy miért telepítsek őshonos fajtákat, ezt a választ kaptam:

1. Alkalmazkodás a helyi természeti adottságokhoz: az őshonos fajták alkalmazkodtak a helyi éghajlati és talajviszonyokhoz, ezért jól érzik magukat és kiváló minőségű szőlőt teremnek.
2. Ellenállóbbak a kártevőkkel és betegségekkel szemben: az őshonos fajtákban természetes ellenállás fejlődött ki a tipikus helyi kártevőkkel és betegségekkel szemben, így termesztésük kevesebb vegyszeres beavatkozást igényel.
3. Egyedi ízek és aromák: az őshonos fajták gyakran egyedi íz- és aromaprofillal rendelkeznek, ami csak az adott régióra jellemző. A fogyasztók ezért érdekesebbnek és karakteresebbnek találják őket.
4. A helyi borkultúra megőrzése: az őshonos fajták telepítése segíthet megőrizni egy régió helyi borkultúráját és hagyományait.
5. Potenciális gazdasági előnyök: az őshonos fajták fontos részét képezhetik egy régió borágazatának, és e borok népszerűsítése és értékesítése gazdasági előnyökkel járhat a terület számára.

Az lesz majd a szép világ, ha testet ölt és megtanul metszeni és hordót mosni.

Addig is a fajtafeltámasztás örökös magyar bajnokától megkóstoltam három olyan bort, ami a tavalyi pincelátogatásunk alkalmával különösen tetszett és próbáltam parkeri szigorral közelíteni hozzájuk. Az egyik nem biztos, hogy elég lett volna meglágyítani a szívét, a másik talán igen, a harmadiknál pedig nem érdekel, mert az az enyémet teljesen cseppfolyósította.

Szentesi Pince Hajnos Kék 2017

A három közül ez hozta a legkonvencionálisabb figurát, és persze fogalmam sincs, hogy a fajta, az évjárat vagy valamelyik más tényező-e a ludas abban, hogy egyúttal ez tetszett a legkevésbé. Az illó itt teljesen egyértelmű az illatban, a balzsamecetes jelleg már-már toszkán borokat idéz. Vastagabb, tanninosabb, mint a másik kettő és az érettség, a magasabb alkohol, illetve a savak nem egyirányba húznak. 5 pont (már nem kapható)

Szentesi Pince Laska 2020

Gyümölcsbomba, az illat kirobbanóan intenzív. Szeder, málna és szilvabefőtt. Az illat szárnyalásához talán némi illó is szolgáltat felhajtóerőt. Kóstolva teljesen hordómentesnek, színtisztán gyümölcsösnek hat. Éterien finom szerkezet, simogató tannin, az optimálisnál valamivel magasabb alkohol. Teljesen eredeti, egyúttal nagyon behízelgő bor. 6-7 pont. (0,5 l 4500 Ft a pincénél)

Szentesi Pince Tihanyi Kék 2020

Új etalon. Minden kadarkaosztályú kísérleti tételnek ezzel a mércével kellene szembesülnie. A szín egészen halvány, aztán minden más élénk és színpompás. Magával ragadó egyéniség és lehengerlően finom. Mintha a kadarka és a kékfrankos minden erényét egybegyúrták volna. Az illat, mint egy kaleidoszkóp: köménymagosan fűszeres, áradóan gyümölcsös, szamóca, eper, fehércseresznye és sárgadinnye. Nincs illó, nincs magas alkohol. Ízes, édes és sós, fűszeres, élénk, könnyed. Lágyérintésű, érett tannin. Nagyon hosszú lecsengés és az aromák végig kitartanak. 8 pont. (0,5 l 4500 Ft a pincénél)

[Ha valakit érdekelne, hogy miért “földrajzi jelölés nélküliek” szegény “nyomorultak”, az lapozzon ide.]