Theo Zierock, a középső Foradori-gyerek egy szabadtéri kiáltványban felszólítja Kanye Westet, hogy ne népszerűsítse tovább a Santa Margherita Pinot Grigiót, mert nem elég, hogy bizonyítványt állít ki az ízléséről, de a termelési modell, amivel ezt a lőrét előállítják tönkreteszi a borvidéket. Theo Zierockot személyesen is ismerem, zavarba ejtő vegyüléke a lazaságnak és az elmélyültségnek, de erre a kabaré konferanszié alakításra, ami viccesen indul majd átmegy egy kórtörténeti elemzésbe, ahol a mondandó komolyságát és komorságát a mániákus vakaródzás és az egész testtel magyarázás ellenpontozza, nem voltam felkészülve. Ha Kanye West nem is, mi figyelhetünk rá.
Ez a bor azonban nem a Santa Margherita, hanem a Pasqua és remélem, hogy itt sem gyerekmunka, sem felelőtlen termőtájkiszipolyozás nem vet árnyékot az eredményre. Mert tisztán mint bor kábé ugyanolyan felhőtlen szórakozást ígér, mint a Cesari. Szóval, a pinot grigio nálam továbbra sem feketeseggű. 
Csinos, úgy palackilag, mint beltartalmilag. Fura módon, első blikkre egy Figula olaszrizlingre emlékeztet – intenzív illat, húsos korty, gazdagon gyümölcsös, aztán a végén mandulásan fanyar. Mindene a helyén, reduktívnak kimondottan komplex és csiszolt. Többszöri nekifutás után az illatban virágpor, citromhéj, zöld- és sárgaalma, ráadásnak sárgadinnye. Zamatos, friss korty, selymes szövet – jól leplezi az acéltartályt. Az olaszok válasza a Matuára: jó ránézni, még jobb meginni. 6 pont és 4590 Ft.
PS: utólag olvasom, hogy 30 százaléka hordóban erjedt és 3 hónapot nagyhordóban érett. Jó recept.
You must be logged in to post a comment.