Ludányi Balázsról először Losonci Bálinttól hallottam, és a sajtóban ill. a zuhanyhíradóban azóta elejtett infómorzsák mind azt látszanak igazolni, hogy jó szemmel szúrta ki az ifjú tehetséget. Ez a bora is akkora, hogy beszakad alatta az asztal.
Az első szippantás alapján burgundi fehérburgundinak mondanám, ilyet persze még soha nem kóstoltam, de egy fokkal jobban hangzik, mint az, hogy minőségi hordóban érlelt nem-egészen-chardonnay. Az illat alapján várt nagyobb test, krémesség és olajosság helyett az első benyomást inkább a citrusos, élénk savak, illetve a kortyvégi fanyarság határozza meg. Aztán jöhet a nagyobb test, a krém és az olaj. Telt, tömör korty, akácmézzel, pörkölt mogyoróval, némi édességérzettel és masszív savval, a lecsengésben még egy kis cseresség is felüti a fejét. „Szép példa az oxidatív iskolára”, írtam az ismerkedés elején, aztán az idő múlásával lohadt a lelkesedés. Főleg azért, mert a masszívság, a „nagy falat” érzet az idő múlásával sem csökkent. Ez az a típusú bor, ami egy korty után lelkendezést, kettő után elmélyült hümmögést, három után „köszönöm, elég volt” reakciót vált ki. A 14,5-es alkohol ugyan nem ugrik ki belőle, de a kóstoló gyors amortizációjához biztosan hozzájárul.
Lesznek, akiknek ez egy szélesvásznú akciófilm vagy egy ötórás tarkovszkiánus tudatfolyam, amiben minden találkozás újabb és újabb részleteket és rétegeket tár fel. Nekik 7 pontot is megérhet. Nekem túlzsúfolt és farnehéz lett, minél többször kóstoltam, annál kevésbé tetszett, így aztán 5 pontnál behúztam a féket (a lejtőn). 5000 Ft.
You must be logged in to post a comment.