Idén az attrakciót nekem a 2022-esek debütálása jelentette: minden idők egyik legszélsőségesebb évjárata – bizonyára emlékeznek, félsivataggá vált a magyar táj nyárra – meglepően kellemes furmintokat szült. Felüdülés volt ezeket kóstolni a többnyire metsző savú, citrompótló utóízű 2021-esek után (helyszíni faggatózásom alapján kevés kivételtől eltekintve 7 g/l fölött vannak az összsavak, az már nem kevés cukorért kiált; csupán miheztartás végett, 7,5-8 közötti értékkel már 5 puttonyos aszúkat találunk).
Értelemszerűen az első hírnökök 22-ből a birtokborok, melyek közül az egyik favoritom a Sauska volt: már-már St. Donát olaszokat idéz redukciós illata (6 hónapot tölt finomseprőn), vonzóan száraz és feszes, kiváló arányokkal és fogyaszthatósággal. Nemkülönben tetszett a Kikelet “Tarczal”, éteri tisztaságával és vibrálásával.
A Sauska standnál egyébiránt mindenre felkaptam a fejem. A felsőpolcos Medve 2020 nem is emlékeztet a kezdetek koncentrációt hajhászó, izmozós stílusára, erőlködésmentes, elegáns, egyértelmű előrelépés. De a pezsgők még jobban megleptek: már a Brut is kiforrott, élvezetes, a Furmint Brut 2017 viszont az est egyik csúcspontja volt (7-8 pont) – vakon kóstolva biztosan franciának tippelném, annyira csiszolt és letisztult.
Degenfeldék ugyan csak két tétellel állítottak ki, de az a kettő nálam nagyon betalált. A 2023-as, egy hete palackozott furmintot öröm volt kóstolni: még primőrös, de egyébként is szuperfriss stílusú, légies, szép ívű, varratmentes korttyal. Feminin, bájos bor. A szamorodni 2020-ból ugyanaz a precizitás, tisztaság és frissesség árad, virágos, sárga gyümölcsös, kifinomult, örömtelien mentes a sok édesben visszaköszönő, túlzó gombás jegyektől (7+).
Szárazban a dobogó nálam valahogy így nézett ki: Gizella Szil-völgy 2022, Orsolyák Percze 2021 és Kikelet Farkas 2021. A Gizella a modern vonal talán legjobbja, illatos, vibráló és lehengerlően gazdag, virágos és gyümölcsös rétegekkel, hatalmas zamattal, telt ízzel (7+). Az Orsolyák 2021-es mivolta és a finom fenolosság ellenére sem éles, nagyon egyben van, különleges a textúrája, a termelőhöz méltó módon egyedi jelenség (7-8p). A Kikelet törékeny és feszes egyszerre, némi gyógyvizes redukció színezi, száraz, ám nem nyers – kifinomult és fineszes (7+).
Végezetül az édesek: nem sokat sikerült kóstolnom, mindenesetre vegyes kép fogadott. A Hétszőlő 2017-es fordítása magaslott ki a maréknyi merítésből, kirobbanó intenzitásával, egyedi karakterével, rengeteg gyümölcsével, az ügyes hordóval. Bársonyos, krémes; finoman kesernyés ízével mintha Sauternes felé kacsintgatna (7-8p), a tokaji édes egy másik arca – milyen kár, hogy műfajként gyakorlatilag eltűnt mára.
You must be logged in to post a comment.