Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek

Mission impossible. Ennyi bort lehetetlen megkóstolni néhány óra alatt. Úgy hat asztalnál tematikába rendezett kínálat (francia, magyar,  újvilági stb), egy külön szekcióban hazai borászok, a másik végen meg külföldi vendégek és párlatosok. Rögtönzött koncepcióként a fehér, vörös, habzó, majd minden más sorrendet tűztem ki magam elé, amiből aztán az lett, hogy (csendes, száraz) fehérboron kívül mindössze egy szűk vörös merítésig jutottam.

Legerősebbnek és legegyenletesebbnek az osztrák-német felhozatalt találtam, az est bora azonban bordeaux-i fehér lett nálam, a Chateau Latour-Martillac 2021: a borvidékhez hűen elegáns, arisztokratikus, a sauvignon blanc egzotikus maracujás beütését diszkréten hozza (nyolc pont, ha pontoznék helyben). A standnál a fehér chateauneuf du pape (Clos du Mont Olivet 2023) szintén kiváló volt, komoly, tankönyvi példa kesernyés citrusos, gyömbéres aromákkal, kényeztető öblösséggel.

Az osztrák merítésből mindent színvonalasnak és finomnak találtam, de a rögtön az elsőként próbált Leth Schafflerberg GV 2023 lett a kedvencem, legszívesebben le is cövekeltem volna a palacknál egész estére: vibrálóan friss, pikáns, izgalmas zöldveltelini, egyszerűen pazar, csúcsborhoz mérten baráti árazással (7-8 pont). Szembeszökő kontraszt, hogy a németek milyen redukciósak, a Leitz Rüdesheim Riesling 2023 még csak módjával  funky (egyébiránt krémes és behízelgő, keményebb borra számítottam), a Maximin Grünhaus Riesling Trocken 2022 viszont kész gyógyfürdő – ugyanakkor megkapóan szép, igazi moseli varázzsal, súlytalan intenzitással, nüanszokkal, lézeres fókusszal (7-8 pont). Ugyanettől a háztól a Herrenberg 2018 egy egzotikus édes, tiszta méz és benzin, átható, egyszersmind kifejezetten könnyed.

Itthonról megfogott a Kékajtó 2022-es Kőröshegy olaszrizlingje: áttetsző és elegáns, van benne valamiféle extra vibrálás és gördülékenység; figyelemreméltó a sav-cukor játéka, egyszerűen itatja magát. A Szászi Kabócás 2022 a klasszikus, keserű barackos ízű, olajos textúrájú olaszrizling felnagyítva, hedonista verzióban – megvan a maga vonzereje. Végre kóstolhattam a 2023-as dűlős Gizellákat, a játékosan behízelgő Barát tanítanivaló hárslevelű (ami nem is olyan gyakori) a felsőosztályból, a Bomboly kicsit nehezebben nyílik, jelenleg a Szil-völgy talán a legkomplexebb, krémes is, friss is, telt és csiszolt. Egészen más vonal és éppen ezért tetszett a Royal Tokaji Betsek Hárslevelű 2021: roppant karakteres, mintha ügyesen a régi iskolából is merítene, erőteljes, mégis jól iható, szép, ízes, integrált savakkal.

Drága bordeaux-i ide, burgundi oda, vörösben Dorli Muhr 2021-es Prellenkirchen kékfrankosa fogott meg legjobban – ez az évjárat már év elején is hasított, letisztult, erőlködésmentes és részletgazdag. Továbbra is tartom, hogy a carnuntumi pince az egyik legjobb blaufrankisch-termelő napjainkban. Hazai vörösben a 2HA Tabunello 2021 tűnt ki a mezőnyből, viszont míg izgalomból jeles, még harap, rendezetlen, a korábbi évjáratoktól masszívabb szerkezettel bír, ki ne nyissuk 2026 előtt. A próbált dél-pannon nehézlovasság nem győzött meg igazán, hol tolakodó hordó, hol magas alkohol vagy éppen reszelős tannin zavart. Ellenben kevesebb több alapon nagyon is bejött a Vesztergombi Shiraz 2019; ezt a kiegyensúlyozottságot, eleganciát, egyensúlyt szívesen viszontlátnám a nagy testvérekben.

Válasz