A Terra Australis/Red Earth beszámolók egy ideje elmaradtak, de nem azért, mert Halász Attila már nem jön Sydney-ből, vagy mert elmulasztom a kóstolókat (előzmények: 2010-es szeánsz by Dagadtos, 2011-es by Octopus; Borrajongóéknál is érdemes körülnézni). Ha tehetem, megyek – Attila mindig tud újat mutatni -, és ezúttal nem hagyom említés nélkül az eseményt (ugyan megkésve érkezik, július helyett december végén, de ezzel legalább az év borai című kötelezőt is letudom).
Nem mintha ellenemre lenne, de 2024-ben szembetűnő, hogy a borsor mindmáig vöröshangsúlyos – noha a fogyasztói ízlés fordulása Ausztráliát is utolérte: idén, az elmúlt évtizedben először, több fehér szőlőt dolgoztak fel, mint kéket(ezen belül is legtöbbet chardonnay-t, amely mennyiségre meghaladta a korábbi éllovas syrah-t is). A válogatásból három bor számomra a csillagokat is lehozta az égből, és ebből egy, az alulreprezentáltság ellenére fehér – történetesen egy chardonnay.
Giaconda Estate Vineyard Chardonnay 2022, Victoria, Beechworth
Én ugyan a pince syrah-járól ábrándozom úgy másfél évtizede, de ez most nagyon betalált – éppen a kóstoló előtti napokban futottam bele Erin Larkin (Új-Zéland és Ausztrália felelős a Robert Parker Wine Advocate-nél) Giaconda-szemléző videójába, melyben szó szerint elakad a szava, mikor a chardonnay-hoz ér a kóstolásban. Egyébiránt 98 pontra értékelte, és nem ő az egyetlen sztárkritikus, aki elalélt néhány kortytól (Suckling 98, Vinous 100, Lisa Perrotti-Brown 97+). Ilyen felvezetés után nehéz nem csalódni, de most nem ez történt. Lélegzetelállító. Áradóan intenzív, mégis roppant elegáns, fókuszált, precíz és vibrálóan friss. Az illatban pirított tökmagra, elgyújtott gyufára emlékeztető redukciós jegyek, akárcsak jobb burgundi fehérekben. Az egzotikusan fűszeres fa még nem integrálódott teljesen, mégis azt érzem, hogy minden a helyén. Fineszes, kifinomult bor figyelemreméltó utóízzel és X-faktorral. Ugyan már fogyasztható, de szerintem korai volt még rányitni. 9 pont (95-97/100). Kapható elérhető közelségben, Németországban (Bacchus-Vinothek), 229€.
Wendouree Shiraz 2021, Clare Valley
“Ha létezik ikonikusabb ausztrál termelő, szeretném hallani” – ismét Erin Larkinra hivatkozok. Aligha akad hasonló kultusznak örvendő pince odaát, nem véletlenül – a borok éppúgy egyediek, ahogy a történet. A Wendouree afféle beavatottak favoritja, egy eldugott, nem látogatható kis családi vállalkozás a rieslingről híres Clare Valley-ben. Bor nem kerül közvetlenül kereskedőhöz, csak a levéllistán található vásárlókhoz; aki fel kíván kerülni, papírra írott levelet kénytelen postára adni és reménykedni, hogy kap valamennyit a következő megjelenésből.
Nagyrészt Attilának köszönhető, hogy szerencsém volt már körülbelül tucatnyi Wendouree-t kóstolni az utóbbi másfél évtizedben. A borok mindig vonzóak és minimum kiválóak (számszakilag: a 7 pont (avagy 90-92/100) garantált), a jobbak egyenesen lenyűgözők. A kínálat leghíresebb darabja a shiraz, és nálam még semmi nem szólt akkorát, mint annak 2019-es kiadása. Egészen ez év júliusig, a 2021-es budapesti bemutatkozásáig.
13,8%, ahogy szinte minden Wendouree. Már az első szippantásra is különleges. Jól felismerhető a pince óvilágot idéző kézjegye, ahogy a fajta is, sötét, fekete borsos, grépfrútos jegyeivel. A háttérben egy zöldes-vegetális vonás, karakterben közelebb járunk Észak-, mint Dél-Rhone-hoz. Kóstolva akár a selyem, tökéletesen eldolgozott textúra, megbonthatatlan egység és egyensúly. Gazdag, de nem behízelgő, mentes bármiféle édességtől. A tannin is arányos, keretez, erőt ad, de nem vesz el a fogyaszthatóságból. Kifinomult, ízléses és egyedi bor, 9,5 pont (98/100).
Standish Lamella Shiraz 2022
Ha ausztrál shirazról van szó, a Standish Wine Company-nál nincs ma nagyobb sztár. A borászat 1999-ben alakult és kizárólag syrah-t készít, évjárat függvényében 4-5-félét – és ezeket ma már a Penfolds Grange és a Henschke Hill of Grace mellett emlegetik.
A borok dűlőszelektáltak és spontán erjednek. 2016 óta kóstoltam néhányat és szerény véleményem szerint felismerhető és egyedi a pince stílusa. Míg a Wendouree-k végtelenül tradicionálisak, a Standish-ek inkább újhullámosak: mintha csak a Telmo Rodriguez-féle letisztultságot, transzparenciát ötvöznék a Barossa-völgyi hedonizmussal.
A Lamella a Barossa magasabban fekvő, hűvösebb részéről, az Eden Valley-ből származik. 100%-ban egész fürtös erjesztés és 100 Parker-pont. A végtelenül jelző többször szerepel a jegyzetemben. Meseszép illat, a komplexitás a maximumra tekerve: mediterrán fűszerkavalkád, primőrösen friss gyümölcs fekete és lila árnyalatban, bors, grépfrút, vas is akad itt – túláradó, mégis természetes, a fát sem találom. Kóstolva krémes, hömpölygő, ám nem olajos és nem édes; töményen gyümölcsös és feneketlenül mély, amit komoly, remek, rágós tannin ellensúlyoz ügyesen. Egyszerűen nem múlik az utóíze. Izgalmas, nagyon syrah és nagyon Standish. Kicsit azért fűt az a 15%-os alkohol a végén, csak ezért nem tíz pont – akkor 9,5 (98/100). A 2022-eshez már aligha juthatunk hozzá, de íme néhány online shop, aki szállít Magyarországra: 8wines.com, CB-Weinhandel.
Válasz