Author: Alföldi Merlot

Stylish – Ch de Fonbel 2015 St-Émilion

~ Alföldi Merlot

A merlot of good provenance, from a good vintage, at just about affordable price but safely above the danger zone. The owner is Alain Vauthier of Ch Ausone fame, the region is St-Émilion, the vintage is the first „vintage of the century” since 2010, the price is around €30. With the 2016 Ch Pey la Tour failing to cut the mustard and thus losing the title of the cheapest visual aid for „Bordeaux for Dummies” courses, Fonbel is a good candidate to fill the vacancy. Continue reading “Stylish – Ch de Fonbel 2015 St-Émilion” →

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

~ Alföldi Merlot

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015” →

Szőkített fekete – Ribera del Duero

~ Alföldi Merlot

Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. Continue reading “Szőkített fekete – Ribera del Duero” →

Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne

~ Alföldi Merlot

Erről a champagne-ról egy dolgot kell megjegyezni: a legjobb a világon. A többek között Márkus György tartalékbíráskodása által fémjelzett Champagne Világbajnokság győztese (igaz, hogy magnum formátumban). Egyúttal „az év borászata” díjat is megnyerték ugyanezzel a borral (ne tőlem kérdezzék, hogy ezt miért nem ház vagy pincemester kapta). Continue reading “Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne” →

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

~ Alföldi Merlot
Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008” →

Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017

~ Alföldi Merlot

Szerintem van még benne tartalék, de névnek ez is minimum 8 hengeres: Merotto Cuvée del Fondatore “Graziano Merotto” Valdobbiadene Prosecco Superiore Brut DOCG Rive di Col San Martino Millesimato 2017. Ha leküldjük a gyereket az ABC-be, és félünk, hogy rövid az esze, akkor azért elég lesz annyit beleírni a tenyerébe, hogy Merotto Fondatore. Nyilván nem küldjük, de Venetóban küldhetnénk, ott tényleg ilyesmiket lehet leemelni a csemegebolt polcáról cirka 15 euróért. Continue reading “Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017” →

Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017

~ Alföldi Merlot

Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. Continue reading “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017” →

Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs

~ Alföldi Merlot

Az élet apró örömei közé tartozik a hétköznapi pezsgőfogyasztás. A fészbukos influenszerek sámpány mámorát elirigyelve én is rákaptam az ezerforintos teszkó kávára. A Tejútrendszer legjobb vétele teljes áron is csak 1300 forint, de rendszeresen ezer alá viszik, így reális problémafelvetés, hogy irsai olivérrel vagy inkább habzó hájlájffal akarunk megágyazni a vacsorának. Mielőtt végleg meggyőztem volna magam, hogy nekem már nem is kell a sámpány, gondoltam, kipróbálom, hogy mire megy a szegényember sámpánya (Crémant de Bourgogne) a szegényember kremanjával (Cava Brut). Continue reading “Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs” →

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

~ Alföldi Merlot
13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011” →