Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”
I’m no longer in the habit of trying to make bold hypotheses about the potential quality of a given vintage by carefully monitoring the developments of the vegetation in our garden but the Hungarian reds I have tasted so far clearly suggest that 2017 is a year when premium reds might once again merit attention. This may also be the year when the run of mediocre vintages in Szekszárd had finally come to an end. Continue reading “On the rise – Heimann Kékfrankos 2017”
Mit teszel, ha külföldi borkedvelőként Közép- és Kelet-Európa országait járva hiába keresed az útbaigazító irodalmat? Felfedezed magad a régiót és könyvet írsz belőle. De hagyom Matthew Horkey-nak, hogy szerzőként elmesélje a frissen megjelent Discover Hungarian Wine: A Visitor-Friendly Guide sztoriját.
Amikor próbáltam értelmezni azt az érzést, hogy ez a bor üres, először arra gondoltam, hogy vagy a terroir maradt ki belőle vagy a koncepció. Aztán arra, hogy esetleg egyik sem, csak mindkettő lapos. Erre a légből kapott okoskodásra azért kényszerültem, mert kóstolási jegyzetben most írtam le először azt a szót, hogy ’lélektelen’, és a bal agyféltekém ezt megfejtésre váró feladványként kezelte. Continue reading “Lélektelen – Gere A. Syrah 2017”
When I first tried to rationalize my impression of this wine being an empty shell, I thought either terroir or concept must have gone AWOL. Then I thought maybe none of them are missing, it’s just that they are both nondescript. All this belated and awkward rationalization was a consequence of my left hemisphere trying to come to terms with the fact that for the very first time the word ’soulless’ has cropped up in my tasting notes. Continue reading “Soulless – Gere A. Syrah 2017”
Nem tudom, hogy akad-e még egy bordeaux-i fajtából készült vörösbor, ami ilyen merészen eltávolodott a villányi fősodortól. Hozzátehetném, hogy jó irányban – az elegancia, továbbá a tisztaság révén a termőhely torzítás nélküli megjelenítése felé, nem pedig holmi divatos, szélsőséges borkészítési stílust (primitív bor) hajszolva. Continue reading “Villányi kedvenc – Rácz Miklós Tamás Cabernet Franc 2017”
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.
You must be logged in to post a comment.