Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Rajongok az újborért. Ez a kijelentés rögtön pontosításra szorul: az eredeti, Beaujolais-ban készülő verzióért, illetve, mint arra nemrég ráeszméltem, valójában még azon belül is kizárólag csak az igényes kézműves darabokért. Egy világ választja el ezeket az egyéb primőrök hadától.
Újabban ezzel a borral szoktam az aktuális évjáratot szondázni, és – nem először – arról győz meg, hogy a tokaji száraz jó útra tért. Valójában persze csak annyit jelez, hogy létezik a jó út, de amíg ez a bor van a pohárban, elalszik a gyanakvás, hallgat a kétely. Continue reading “Ilyenből többet – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2018”
This is the wine that I regularly return to to gauge the vintage in Tokaj. Once again it filled me with hope that Tokaj drys might have found the right path. There is a purity and intensity to this wine that silenced my doubts and alleviated my fears. Continue reading “More like this, please – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2018”
Terroirism has swept aside blendism. The stocks of Burgundy and somewhereness soar high above those of Bordeaux and blending varieties. Should one set the task of finding a formula for success in winemaking today to a machine learning algorithm then the results would surely resemble the Burgundian set-up: one white variety + one red variety + worship of the climat. Continue reading “Winning Strategy – Csopak Blaufränkisch”
Az Ostoros név hallatán nekem elsőre a hőskor Borbarátos olvasmányélményei jutnak eszembe. Egy bizonyos Kutyahegyi Zweigelt, ami olcsó mivolta ellenére meglepően jól szerepelt valamelyik teszten, és ami ezért akkor vonzónak tűnt. Másodjára meg az, hogy nem is tudom, létezik-e még ez a pincészet, régen kikerült már a látókörömből (az előítélet hangja: ha létezik, akkor egy lehet a hiperek alsó polcait arctalan borokkal elárasztó, számunkra érdektelen termelők közül).
Continue reading “Szintlépés az Ostorosnál – Soltész Delelő 2016”
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
A narancsbor egy félreértés áldozata: valahogy összemosódott a fejekben a „természetes” borral. A „természetes” bort meg eluralta az alacsony kénes hitközösség, márpedig a kénnel játszani, olyan, mint fék nélküli autóval szlalomozni. A narancsbor definíciójának azonban sem a „természetesség”, sem a kén minimalizálása nem része, elvben csak annyit jelent: fehér szőlő vörösboros technológiával feldolgozva. Continue reading “Pimpelt orrszarvú – Testalonga El Bandito Cortez 2016”
Continue reading “Hungarian Syrah with a nod to Northern Rhone – Losonci 2018 from Mátra”
South Africa is not my most frequent choice when it comes to reds around 10 Euros. Wines like this could easily change my attitude. Continue reading “The affordable South African red I want to drink – Rascallion 45 RPM 2016”
Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”
You must be logged in to post a comment.