Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.
Mindenkinek megvan a maga csontváza. A legjobb hírű fajtáknak és borvidékeknek is. A burgundi chardonnay-nak a premox, a Rhone-völgynek a brett, a német rieslingnek pedig a Sponti-Noten. Nagydobra egyiket sem verték. Continue reading “A német riesling sötét titka”
Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált. Continue reading “Legyél naprakész – Atlantis Albariño 2018”
Szeretek bort kóstolni, jókat enni, barátokkal beszélgetni. Arra viszont másfél évtized alatt sem jöttem rá, hogy a hármat hogyan lehet egyszerre csinálni. A beszélgetés teljes embert kíván, vagyis nem kompatibilis a borkóstolással, hacsaknem a borról beszélgetünk. Az evés ellenben nagyon is jól megfér az ivással, sőt, kívánják egymást. És ez abban az esetben is igaz, amikor a bor a főszereplő: négy-öt kortyot meg lehet inni éhgyomorra, de egy hosszabb sornál a savaktól éhesek, az éhségtől feszültek leszünk, és ez a lappangó gyomorideg sokkal zavaróbb az értékelés szempontjából, mint néhány helyesen megválasztott falat. Continue reading “Minden is – Drop Shop 2019”
Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). Continue reading “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
For all I know there may be better, bigger, more important furmints around but this is certainly the one I enjoyed the most in recent years. In fact I’m starting to believe that dry furmint has got the potential to stand up to the in-form second-tier whites of today (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante and the likes). Continue reading “Controlled power – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
Amilyen könnyen érthető a szándék, olyan nehezen értelmezhető az eredmény. A col fondót mondhatnánk a proseccót nem szeretők proseccójának, de kétlem, hogy létezik olyan célcsoport, amit ezzel a szlogennel lehetne aktiválni. Ha a szlogenkovácsolás nem elvárás, akkor szerintem jobb megközelítés, hogy olyan, mint egy természetes bor, vagy még inkább pezsgő narancsbor. Continue reading “Jóleső hálózat túlterhelés – Case Paolin Asolo Prosecco Col Fondo”
Szegedtől 35 kilométerre, éppen csak a határ túloldalán, Hajdújáráson él és dolgozik Maurer Oszkár, az egyik legeredetibb magyar borász. Szőlői részben a Dél-Csongrádi borvidékhez tartoznak, részben a magyar borászat bölcsőjének tekinthető Szerémségben. “A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos volt. A bor engem hazavezetett.”
The intent is easy to understand, however the result is guaranteed to raise a few eyebrows. Col fondo might be labelled as the prosecco for those who dislike prosecco but I’m sure this kind of marketing would land it in the middle of nowhere. It is much more like a natural wine or even more so an orange sparkling wine. Continue reading “Joyous sensory overload – Case Paolin Asolo Prosecco Col Fondo”
Sokunkat foglalkoztató, ám kutatások hiányában mindössze urbán legendákra épülő témát járt körül Master of Wine tézisében Jonas Tofterup, melynek kivonatát augusztus végén adta közre a Decanter.
You must be logged in to post a comment.