Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Túl régóta látom és túl közelről nézem a témát ahhoz, hogy a pontok valamilyen könnyen beazonosítható alakzatba rendeződjenek. A magyar riesling olyan, mint a magyar riesling, nagy ritkán azonban egy német is eszünkbe juthat róla. A termelők lankadatlan lelkesedésének köszönhetően a mezőny gyarapodik, a színvonal emelkedik, a fejlődés nem látványos, de töretlen. Azt pl. bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar chardonnay bajnoksághoz képest ez már majdnem a Bundesliga.
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindenki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Mielőtt megválaszolnám a kérdést, egy gyors fejtágító azoknak, akik átaludták az elmúlt 5 évet vagy tokaji furmintot bottal sem piszkálnának meg. A Gizella név mögött Szilágyi László, a Balassa mögött Balassa István rejlik. Emberileg jó barátok, szakmailag rokonszellemű újítók. Mindkét bor az ihatóbb tokaji száraz (értsd: könnyebben csúszik) törekvés jegyében született és ebben a kategóriában etalonnak számítanak. Continue reading “Mi történik, amikor a Gizella Gizella találkozik a Balassa Balassával?”
Ha a tokaji furmint Netflix-sorozat lenne, nem rendelnének belőle második évadot. (Feleségem megjegyzése: ha pilot lenne, nem rendelnének belőle sorozatot.) Újra megtapasztaltam, hogy tokaji furmintot kóstolni több mint esztétikai piszmogás – ezeknek a boroknak komoly élettani hatásuk van. Én 3 napig beteg voltam tőlük. Olyanok, mint a limonádé, amiből kifelejtették a cukrot, vagy mint az aszú, amiből kivonták a maradékcukrot. Continue reading “És mégsem mozog – tokaji száraz furmint”
A 2007-es Szepsy Nyulászó éveken át a kedvenc tokaji furmintom volt, és amikor elhatároztam, hogy még egy Balassát fölveszek a sorba, akkor a választásban – az ára mellett – a dűlő iránti nosztalgia is szerepet játszott. A Balassa Nyulászó kilógott a mezőnyből, de erről nem a dűlő tehet. Continue reading “Édes álom – Balassa Nyulászó Furmint 2018”
Ahol Szilágyi, ott Balassa, és fordítva. Nekem ugyan fogalmam sincs, hogy a vektorok hogyan erősítik vagy oltják ki egymást, de a korreláció ténye nyilvánvaló, és ezúttal mintha borban is megnyilvánulna az együtt járás. Ez a Balassa Furmint ugyanis a Gizella Furmint tükörképének hat: hasonló jelleg, egyensúly és minőség. Viszont 25 százalékkal olcsóbb. Continue reading “Hamvas báj – Balassa Tokaji Furmint 2018”
Where Szilágyi goes, Balassa goes, or vice versa. I don’t really know anything about the dynamics of their friendship, however the bond is quite obvious and this wine seems to be the counterpart of Gizella’s Dry Furmint offering similar balance and quality. And it’s 25% cheaper. Continue reading “Youthful charm – Balassa Tokaj Furmint 2018”
Sajnos felgyorsult világunkban nincs ideje az embereknek megállni és észrevenni a szépséget. Pedig amiben világelsők vagyunk, az a tokaji édesbor, és annak csúcsa, az aszú. Következzen egy remek aszú, mely egy veretes Chablis sor végén is tudott komolyat villantani, és ha már közeleg a karácsony ajánlok még egy aszút és egy könnyebben megfizethető édeset. Continue reading “Tokaj folyékony aranya”
You must be logged in to post a comment.