Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Két legyet próbáltam egyszerre üttetni a tisztelt zsűrivel. Egyrészt adva volt a magát immár „a világ legjobb olaszrizlingjeként” reklámozó Zelna , másrészt a Csopaki Kódex-teszt kontrollpalackjaiból kaptam egy szakajtóravalót. Rendeltem melléjük még néhány magasan jegyzett olaszrizlinget, és azt gondoltam, hogy indulhat a kétfrontos mérvadás. Continue reading “A világ legjobb olaszrizlingje találkozik a még jobbakkal”
Ha jól számolom, akkor hat évbe telt, hogy a csopaki terroirista frakció belakja a Kódexet. Mondjuk, nem kizárt, hogy 2019-ben az időjárás is küldött egy kis hátszelet. Mindenesetre, most először sikerült a teljes érettséget és dinamizmust az előírt alacsony alkoholszint mellett egyöntetűen megvalósítani. A szabályzat már nem nehezítő tényező, pusztán jelzi, hogy hol húzódik a táncparkett határa. A produkció maga felszabadult és magával ragadó. Continue reading “When the gyümölcs go marching in – Csopaki Kódex 2019”
A dűlőválogatást mint elvet úgy-ahogy értem, mint jelenséget cinizmussal figyelem. Az könnyen érhető, hogy aki több fekvésben is ugyanazt a fajtát termeszti, és az egyik parcellája rendszeresen felülmúlja a többit, akkor azt idővel megtanulja becsülni, és felhagy azzal, hogy összeházasítsa más parcellák gyengébb termésével. „Ez a legjobb borom”, mondja, a címkére ráírja a dűlő nevét és árat emel. Mivel eredetileg ez a dűlő sem kapott különleges bánásmódot, a különleges minőséget a terület egyedi adottságainak tulajdonítja. „Természeti csoda”, gondolja magában. De mi járhat annak a fejében, aki nem egy és nem két dűlő termését palackozza külön, hanem az összeset? Continue reading “Dűlőburjánzás – Figula Dűlő Szint”
A Jásdi szortiment csúcsa számomra a képzelt lények katalógusába tartozik. Létezik is, meg nem is. Fehér is, meg vörös is. Drága is, meg nem is. Mindenesetre a vörössel való találkozás sokkal emlékezetesebbnek bizonyult, mint a fehérrel. Continue reading “Balatoni burgundi bordói – Jásdi Ranolder Vörös 2015”
Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet. Continue reading “Nem délibáb – tokaji száraz zárlat”
2018 papíron nem tűnt egy évszázad évjáratának, fehérben, legalábbis egészen biztosan. A tartós nyári meleg, a lerövidült vegetációs időszak általában túlsúlyos, tunya, nemritkán megkeseredett borokat ígér. Az általam eddig kóstolt 2018-asok azonban kimondottan vonzónak és életvidámnak tűntek. Ennek tükrében a 2018-as Csopaki Kódex borokat felhőtlen derűlátással vártam. A Kódex szabályzat által megkövetelt alacsony alkohol eleve nem hagy teret az eltunyulásnak, más kérdés, hogy a sótlanságot sem zárja ki. Continue reading “Szomorú lecsengés – Csopaki Kódex 2018”
2018 on paper looked anything but promising for great whites. A rather short growing season coupled with sustained summer heat is usually a recipe for disaster, resulting in flabby, bland, sometimes tart wines. However, the handful of 2018s I have tasted so far seemed charming and inviting. So, I approached the 2018 Csopak Kódex wines with a cautiously optimistic mindset. With the moderate alcohol stipulated in the Kódex regulations heavy and heady were out of the question but that still left the door open to dullness. Continue reading “Unhappy end – Csopaki Kódex 2018”
Terroirism has swept aside blendism. The stocks of Burgundy and somewhereness soar high above those of Bordeaux and blending varieties. Should one set the task of finding a formula for success in winemaking today to a machine learning algorithm then the results would surely resemble the Burgundian set-up: one white variety + one red variety + worship of the climat. Continue reading “Winning Strategy – Csopak Blaufränkisch”
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”
You must be logged in to post a comment.