Miért nem 10 pont?

Az elmúlt hetekben több olyan kóstolón is részt vettem, ahol igazoltan nagy borokon tesztelhettük az ízlésünket. Nem vagyok nagy barátja a nagyboroknak, ami nem azt jelenti, hogy önmagam ellensége lennék, hanem annak elfogadása, hogy a nagyborok általában bordóiak vagy burgundiak, az előbbiekkel szoktam találkozni, és nem tartoznak a kedvenceim közé, az utóbbiakkal nem szoktam találkozni, pont. Amikor bordói(as) nagyborokkal találkozom, igyekszem az alkalomhoz konfigurált elmével asztalhoz ülni, fenntartásaimat felfüggesztem, szertartásosan figyelek, pörgetek, gargalizálok, kármentek és jegyzetelek. Aztán utólag próbálok valami tanulságot összeeszkábálni. Continue reading “Miért nem 10 pont?”

A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora

Dan Murrel grafikája Rudolph Zallinger grafikája alapján (forrás: https://worldoffinewine.com)

Amikor a zöldségalapú egészség aszketikus bajnokai azt akarják elhitetni velünk, hogy a boldog élet kulcsa a boldog bélflóra, hogy az önkiteljesítés útja a bélcsatornán át vezet, az ember valójában a zsigerekben legelő baktériumnyáj pásztora, amit pontos időbeosztás alapján úgy kell etetni, mint hajdanán a tamagocsikat, akkor nem árt újra felidézni, hogy hogyan és miért lett a társadalmak szerveződésének, a civilizáció kialakulásának egyik alapköve az alkoholfogyasztás. Continue reading “A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora”

Barbárok dugóhúzóval

Matt Skinner (fotó: grantourismotravels.com)

Akit zavarnak a borsznobok, ne is olvasson tovább, mert itt magas fordulatszámon pörög a sznobmosdatás. Szigorúan véve, a borsznobéria rangkórságot, címkeivást, eltartott kisujjat, hosszas lögybölést, homlokráncolást, a savszerkezet és az aprószemcsés tannin emlegetését jelenti. Az eltartott kisujjat leszámítva minden vádpontban könnyű lenne rám bizonyítani a bűnösséget, de én hajlamos vagyok a sznobériát az igyekezet és az elkötelezettség jelének, a rajongás és a szakértelem előszobájának tekinteni. Az angol “fake it till you make it” elég pontosan leírja ezt a folyamatot, és ahogy milliárdosok esetében is jobb nem bolygatni az első millió megszerzésének körülményeit, úgy a borértők inaséveinek csetlés-botlását is érdemes gyorsan elfelejteni. De vajon van-e út a műértéshez, amely elkerüli a sznob-szakaszt? Létezik-e műélvezet, amit egy kívülálló ne látna affektálásnak, sznobériának, műmájerségnek? Létre jöhet-e kultúra szokatlan szokások, kifordított szavak és a haszonelvűség háttérbe szorítása nélkül? Continue reading “Barbárok dugóhúzóval”

Az olcsón edukáltak

Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával a ’szar’, mint Műtanninnak. Ettől még maradt bennem nosztalgia a gonzóbb idők iránt, amikor még fullba nyomtuk a punkot. Tegnap apámtól azt a házi feladatot kaptam, hogy a Lidl olasz hetek keretében beharangozott névtelen olcsóságokból ajánljak valamit, ami nem egyenes ágon lefolyó. Continue reading “Az olcsón edukáltak”

Jefford a sznobokat alázza

Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. Continue reading “Jefford a sznobokat alázza”

Mivel cserzed a szádat?

A feleségemnek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy miként lehet a hordóból származó tannint a szőlőből származótól megkülönböztetni. Szerinte a fatannin egy sávban, a nyelv közepén érzékelhető, szemben a szőlőtanninnal, ami egyenletesen oszlik el a fogínytől a szájpadlásig. Nem ez lenne az első eset, amikor igaza van, de én ezt a különbséget nem érzékelem olyan tisztán, mint ő, márpedig tudvalevő, hogy az ilyen színvakságszerű fogyaték a kisebbségi komplexus melegágya. Continue reading “Mivel cserzed a szádat?”

Ne kapálj, ne gazolj, mentsd a bolygót, mentsd a szőlőt!

Amióta beleverték a fejembe, hogy amikor ingyen kínálnak valamit, akkor én vagyok az áru, gyanakvással méregetek minden win-winnek mondott helyzetet. És nem lepődnék meg, ha itt is lenne egy bazi nagy kétajtós szekrény beépített csontvázzal, csak nekem még nem szúrt szemet. Szóval, úgy tűnik, hogy a modern – posztmodern? premodern? paleo? – szőlészet és borászat merő költségcsökkentés és közben a természetet is mintha hájjal kenegetnék. Nem kell gyomirtózni, műtrágyázni, permetezni, nem kell kapálni, szántani, nem kell hordót, fajélesztőt vagy enzimet vásárolni. Vannak persze másfajta költségek, ökörszarv, cickafark, kamilla, méhhotel, madárodú, betontartály, amfora, napelem, villanypásztor és a többi, de a rezsicsökkentés – hosszabb távon – így is garantált. Continue reading “Ne kapálj, ne gazolj, mentsd a bolygót, mentsd a szőlőt!”

Alettával előzünk a kanyarban

Egy kedves barátom hátat fordítva brutálisan megterhelő ügyvédi karrierjének vett néhány hektár szőlőt Tokajban, aztán beiratkozott a Soósba és ezzel párhuzamosan egy nemzetközi bormarketing képzésbe. A képzés részeként nemrég Ausztráliában járt, ahol ámulatba ejtette a borászatok minden részletre kiterjedő figyelme, szakmai és turisztikai felkészültsége. Az ausztrál bor mélyrepülésének tárgyalása nem fért bele a tananyagba, és a terepszemle hangulatát sem rontották vele, de amikor magyarországi terveiről kérdeztük, akkor mondott valami olyat, ami akár az ausztrál Armageddon tanulságaként is felfogható: “arra kell készülni, hogy a rendkívüli események rendszeressé válnak”. Continue reading “Alettával előzünk a kanyarban”