Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
„Magyarország az utóbbi időben a szokásosnál többet szerepelt a hírekben. És bár a bort és a politikát jobb nem keverni, az elmúlt években nehéz volt nem meghallani a sustorgást, hogy a politika a magyar bortermelők és -exportőrök kilátásaira is befolyással van. Így talán nem meglepő, hogy a parlamenti választásokat sokan reménykedve követték és az eredményt fellélegzéssel fogadták.” Continue reading “Szeretnek bennünket”
Jancis Robinson leplezetlen csalódottsággal kérdezi: “Lehet, hogy visszalendült az inga és megint jönnek a nagy vörösek?” A legújabb felmérések szerint a kritikusok céhe hiába tépi a száját legalább két évtizede, az emberek alapvetően kényeztetésre vágynak, nem tesztkérdésekre és elektrosokkra. Hiába nyomják a bormászterek fullba az edukációt, és népszerűsítik a helyi hősöket, a gyakorlatban a kutyát sem érdekli, hogy független kereskedők félhomályos üzleteiben milyen kisszériás kincsek rejlenek soha-nem-hallott borvidékekről. Continue reading “Pfuj, teszed le azonnal azt a testes, bársonyos vörösbort!”
Jancis Robinson közép- és kelet-európai helytartója sajnos egy grafomán időrabló. Lehet, hogy kiválóan ért a borokhoz, de ahogyan és amennyit ír, az minden lehetséges erényét visszamenőleg lenullázza. Rejtély, hogyan köthetett ki egy istállóban Jancis Robinsonnal, aki kóstolási jegyzeteiben a lakonikus semmitmondást fejlesztette tökélyre. Hozzá képest Tamlyn Currin a bemeszkalinozott francia szürrealista költő, akit felkap a tudatfolyam és öt-hat többszörösen összetett mondatnál hamarabb soha nem tesz le. Neki minden aromajegyre van legalább három szinonimája és ugyanennyi gyerekkori emléke. Continue reading “Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort”
You must be logged in to post a comment.