Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A kadarkát és a tölgyhordót régen elkönyveltem magamban összeférhetetlen párosként, de ez a sor elgondolkoztatott. Meglepően jól jöhet ki egy rövid-középtávú érlelésből a fát látott verzió, amint a lenti példa is bizonyítja, és kétségeim vannak afelől, hogy tartályos érleléssel megközelíthető ez az eredmény. Erre ugyanakkor pár év múlva visszatérhetünk, a tesztalanyok már a borhűtőben pihennek… Continue reading “Hét kadarka”
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jutott már november végén beaujolais nouveau-t és hasonlókat kortyolgatva, hogy ezeket a kirobbanóan friss borokat szívesebben fogyasztanám a jó idő beköszöntével, tavasz derekától, mintsem a testes vörös főszezonban. Újborokat azonban néhány hónapon túl tartogatni nem célszerű, legalábbis ezt igyekszik az ember fejébe sulykolni a boros szakirodalom, és ezt általános szabálynak magam is elfogadom – még ha tudnék is ellenpéldákat felhozni. Continue reading “Nyári vörös – Sebestyén Indigó Zweigelt 2023”
Versenytárs nélkül a Bogyólé? Ma már bizonyosan nem. A hazai szénsavmacerált vörös újborok még nem árasztják el a hipereket, de a villányi klasszikus mellett már Ruppert Bolond Kalapossal és Bujdosó Libással is olthatjuk bozsolé-szomjunkat. Előbbi még beszerzésre vár, utóbbi már átesett a teszten. Continue reading “A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022”
You must be logged in to post a comment.