Hogy egy akkora anyahajó, vagy inkább komplett hadiflotta, mint a Torres hogyan képes ilyen finom manőverekre, számomra rejtély. Közelebb kerülhetünk a megfejtéshez, ha elolvassuk az amúgy igencsak kényes ízlésű Andrew Jefford büszkén vállalt vállalati himnuszát.
Nem volt persze mindig ilyen környezettudatos, fajtamentő és finomra hangolt a Torres-stílus. A Salmos első Magyarországra behozott évjáratai pl. nehézkes, rusztikus tölgyfaszörpök voltak. Tegyük hozzá gyorsan, a priorati borok között nem egyedül. Aztán az utóbbi években Priorat lerúgta magáról a vasalt bakancsot, és mára a Salmos is elegánsan eleven, vonzóan gyümölcsös, szolidan egzotikus bor lett. Kifejtésre váró shelf talk-ként én ezt ajánlanám: „Minden ízében korszerű bor egy kis híján halálra ítélt borvidékről, egy kis híján halálra ítélt fajtából.” (Ajánlott olvasmány: The rise of Carignan)
55% carinyena, 35% garnatxa és 10% syrah. 14 hónapot töltött barrikban, de a hordóknak csak a negyede új. Ez ugyan a legolcsóbb Torres-bor Prioratból, ám magyar viszonylatban így is igencsak húzós (közel 9000 Ft). A legmeglepőbb, és számomra nagyon is tetsző, tulajdonsága, hogy mentes minden „nagyboros” allűrtől, mégis tökéletesen meggyőző. Nem bújik tanninpajzs mögé, nincsen szurokká extrahálva, nem mazsolából készült, és a hordó is csak annyi, ami időarányosan egy ilyen bornál elvárható/tolerálható.
Nem szoktam a színnel foglalkozni, de ez feltűnően szép: ragyogó, tükrös rubinvörös mag, enyhén lila karimával. Az illat behízelgő és komplex; nagy vonalakban: szerecsendió, vérnarancs, szeder, áfonya és dohány. Kóstolva, a nem kis alkohol ellenére a korty könnyed és friss, talán a carinyena savainak köszönhetően. Varratmentes, szaftosan gyümölcsös, itatja magát. Bársonyos tannin, zamatos, hosszú lecsengés. A nyilvánvaló hordóhatással együtt is a szőlő értékei határozzák meg. Erőlködésmentes, elegáns és friss bor egy nemrég még menthetetlenül rusztikusnak gondolt fajtából.
Konzervatív 7 pont. 8750 Ft.
You must be logged in to post a comment.