Másfél évtized expanzió, majd kényszerű profiltisztítás után mindössze három borászat maradt Montalcinóban, amelynek törzsvevője vagyok: Capanna, Collemattoni és Fattoi. Az abszurd módon elértéktelenedett forint és a montalcinói hiperinfláció harapófogójában ők az utolsó mentsvár. Ők azok, akik legalább egy évtizede hozzák a bravúrt: őrzik az árukat, egyéniségüket és minőségüket.
Olykor eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha kereskedő lennék. Ebből mindenféle listák adódnak, mert engem persze csak a kedvencek listázása érdekel. Annak elképzelését, hogy csinos kis készletemmel milyen sebességgel fúródnék a földbe, meghagyom másoknak. Ennek a játéknak a valósággal érintkező ujjbegynyi felülete, hogy óvó tekintettel figyelem, mi lesz a sorsa annak a szökőévenként a magyar piacra kerülő bornak, amit magánimportban magam is be szokok hozni. Tíz évvel ezelőtt a Mátékért aggódtam, most a Collemattoniért szorítok.
A Collemattoni 11 hektáros családi birtok, és ami szépet borászatról el lehet mondani, az róluk mind elmondható, sőt, látható. Részletesebben itt írtam románcunkról. A címben szereplő két borral karácsony környékén leptük meg magunkat, és a ha-már-lúd-legyen-kövér hangulat magával rántotta azt a 2005-ös Tignanellót is, amit a feleségem kapott néhány éve ajándékba. Megadva a kornak, a névnek és a minőségnek kijáró tiszteletet, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szupertoszkán legenda árnyékában a Collemattonik nem ragyogtak.
2016 ötcsillagos évjárat, 2013 megítélése nem ilyen egyértelmű. A jóval melegebb 2012 szomszédságában, amikor az érettség garantált, és a borok egyöntetűen behízelgőek, 2013 karcosabb, viszont azoknál a pincéknél, ahol a minőség az elsődleges szempont izgalmasabb borok születtek.
Collemattoni Rosso di Montalcino 2016
A jó sangiovese még mindig elvarázsol. Ebben az árkategóriában ilyen markáns karaktert stabil minőségben jó, ha két-három másik fajta/borvidék kínál.
Kadarkaszerűen világos, áttetsző. Az illat elemi erővel idézi föl Montalcino és a sangiovese hangulatát. Balzsamecet, naspolya, avar, borókabogyó és cseresznye. Még nagyon fiatal, más- és harmadnap letisztultabb, gyümölcsösebb arcát mutatta. Kóstolva igazi bor, szőröstől, bőröstől, olyan, mint egy domináns ragadozó természetes környezetében. Rengeteg részlet, dinamika és eredetiség. A korty magjának gyümölcsös édessége a lecsengésben cseresznyemagos kesernyébe fordul. Ezek a borok 7-8 évesen élik virágkorukat. 7 pont és 6430 Ft
Collemattoni Brunello di Montalcino 2013
A 2013-as rossókat viszonylag jól ismerem, és számomra kezdettől egyértelműnek tűnt, hogy ez az évjárat többre hívatott, mint 2011 vagy 2012. Csakhogy 2013-as brunellót – nem hordómintaként – még nem kóstoltam, így volt bennem némi félsz. Fölöslegesen. A 2013-as év esetleges buktatóinak vizsgálatához amúgy sem a Collemattoni az ideális alany, mivel van náluk egy kis stílushasadás: míg a rossóik áttetszőek, karcsúak, elevenek, a brunellóik inkább teltek, bársonyosak, az évjárat és a jó ízlés határain belül a maximális érettséget hozzák.
Pompás példány. Megvan benne a brunellóktól alapjáraton elvárható árnyalatgazdagság, a semmivel össze nem téveszthető aromavilág, bónuszként pedig hozza a modern kispincékre jellemző kézműves gondosságot, olyan „tőlem neked” hangulata van. Faeper, balzsamecet, csipkebogyó, umami, nagyborhoz méltó súly, mélység és hossz. Nagyon egyben van. Ha valamiért hangyabokányi gáncs érheti, akkor az az alkoholédesség, de szinte én kérek elnézést, hogy ezt szóba mertem hozni. 8 pont és 14730 Ft.
You must be logged in to post a comment.