Gasztronómiai szempontból teljesen italofil lettem, kiábrándultam a színes pöttyökből és habfészkekből, a paradicsomízű paradicsomnak friss bazsalikommal és olívaolajjal jobban tudok örülni, mint a konfitált lóherének szent jakab emulzióban. És olcsóbb is. Olasz bort viszont egyértelműen ritkábban iszom, mint franciát vagy németet. És erről alapvetően nem a minőség, hanem az ár tehet. Arról meg az amerikaiak. Az olasz elittel elszaladt az amerikai ló. Amikor 15-20 évvel ezelőtt elkezdtünk Montalcinóba járni, akkor annyiért adtak egy palack brunellót, mint most egy rossót (fun fact: 2004-ben 215 forintért váltották az eurót). Időnként azért, többnyire baráti segítséggel, alkalmam nyílik mintavételezésre, és az elmúlt fél év merítéseiből most összeállítottam egy válogatás kazettát.
Tag: sangiovese
Mediterrán képeslap – Valdonica Arnaio 2019
Nem csinálok úgy, mint aki hirtelen Maremma-szakértő lett, és eszem ágában sincs úgy tenni, mintha ez lenne a következő nagy dobás Toszkánában. Csak van ez az osztrák óriás, akivel Berlinben ismerkedtem meg (RAW), tetszettek a borai, neki tetszett, hogy nekem tetszenek, ezért kapcsolatban maradtunk és most végre eljutottunk hozzá. Continue reading “Mediterrán képeslap – Valdonica Arnaio 2019”
Tabunello vs brunello
Meghagytam a címet, noha a teszt végül egészen más irányt vett. Eredetileg arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire hasonlít a Szent György-hegyi sangiovese a toszkán őshonosra. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a máig legalaposabb Tabunello-posztban belengetett „legjobb magyar vörösbor” címnek van-e aranyfedezete. A várakozást külön fokozta, hogy a mezőnyben egy brunello is szerepelt, ami nálunk ritkább vendég, mint szeretném.
Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino
Másfél évtized expanzió, majd kényszerű profiltisztítás után mindössze három borászat maradt Montalcinóban, amelynek törzsvevője vagyok: Capanna, Collemattoni és Fattoi. Az abszurd módon elértéktelenedett forint és a montalcinói hiperinfláció harapófogójában ők az utolsó mentsvár. Ők azok, akik legalább egy évtizede hozzák a bravúrt: őrzik az árukat, egyéniségüket és minőségüket. Continue reading “Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino”
Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017
Kiválóan szemlélteti, hogy az olasz borok miért lehetnek annyira népszerűek. Toszkánában már esély sincs arra, hogy ezt a minőséget ilyen áron megkapjuk, de Emilia-Romagnában – ami egyébként nagy valószínűséggel a fajta őshazája -, teremnek még csodák. Alapvetően acéltartályban készült (mindössze egy ötöde érett 50 hektós hordóban), és sikerült a sangiovese ízét, zamatát megőrizni és részben új színben mutatni. Continue reading “Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017”
You must be logged in to post a comment.